Hosszú ítéletes fogvatartottak

Kim L Davis és az áldozata

Christy Robel az ítélet kihirdetésekor

Eset 1

2000 februárjában a 36 éves, kábítószer-kereskedelemért elítélt, és a rendőrségi fogdából tévesen szabadított 36 éves Kim L Davis egy benzinkútról ellopott egy autót.
A gépjárművel Christy Robel parkolt le az éjjel-nappali közért elé, és Jake nevű, hat éves fiát a kocsiban hagyta. Jake Robel a hátsó ülésen ült, a biztonsági öve be volt csatolva.
A parkolóban ácsorgó afro-amerikai Kim L Davis meglátta, hogy Christy Robel a slusszkulcsot a kocsijában hagyta, és mivel félt attól, hogy a rendőrségi tévedés miatt ismét körözik, beugrott a kocsiba.
A közértből éppen ebben a pillanatban jött ki az édesanya, és feltépte a kocsi hátsó ajtaját, de az elkövető gázt adott. Az anya könyörgött a fiáért, de Davis elindult és a biztonsági övbe gabalyodott fiút 7 kilométeren át húzta-vonta maga után. A kisfiú teste teljes mértékben szétroncsolódott, a szemtanúk állítása szerint néha a kocsi magasságának harmadáig is felcsapódott. Davist végül a benzinkút parkolójából az üldözésére indult motorosok állították meg.
Davis arra hivatkozott, hogy nem látta, hogy a gyermek a kocsiban van. A kocsiban hagyott kulcsot csábító, ellenállhatatlan hívójelnek tartotta, aminek nem tudott ellenállni, mert a fehérdominanciájú kisvárosban nem maradhatott sokáig szökött bűnözőként. Davisnek hat gyermeke van, három nőtől. Takarításból élt. Több alkalommal vigyázott az egyik testvére kiskorú gyermekére, sőt amikor a gyermek beteg lett, ápolta is őt.
A bíróság tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte Davist.

Gondoljunk a következőkre:
- milyen érzés lehetett a gyermek anyjának a másfél évig tartó tárgyalás során a gyermeke halálát folyton felidézni?
- mit jelenthetett a fehérdominancia az amerikai kisvárosban? Milyen esemény lehet ehhez hasonló Magyarországon? (pl. 2006. október 15 – Olaszliszka)
- mi lett Davis hat gyermekével?
- vajon Christy Robel miket érezhet az elkövetővel kapcsolatban?

Eset 2

Rebecca Falcon [(c) Richard Patterson for The New York Times]

Rebecca Falcon 15 éves volt, amikor egy barátjával megöltek egy taxist. A barátja az elkövetéskor 18 éves volt. Rebecca jelenleg tényleges életfogytig tartó büntetést tölti egy amerikai börtönben.

Eset 3

Részlet a Balástyai Rém egyik áldozatának édesapjának vallomásából:

„A riportokban, tudósításokban olyan összefüggéseket és bizonyítékokat találtam, amelyek alapján jobban kitisztult előttem a kép a brutális gyilkosságsorozattal kapcsolatban. A balástyaiakkal ellentétben azonban nem kívánok súlyos büntetést Szabónak. Nem szabad őt meglincselni, hiszen nem ő a főbűnös. Én elsősorban a társadalmat hibáztatom. Ez a léha lator csupán társadalmi termék. Hogyan hagyhatták, hogy egy ilyen elvetemült bűnöző ilyen sokáig garázdálkodjon közöttünk? Ha felajánlanák a kárenyhítést, nem fogadnám el, hiszen az a pár millió csupán gyermekem emlékét becstelenítené meg, nem tudnék megnyugodni.”

Gondoljunk a következőkre:
- hogyan illeszthetjük az áldozat édesapjának vallomását a szimbolikus interakcionizmus elméletbe?
- mit gondol az édesapa a médiáról? Hogyan értelmezzük ezt?

Emlékeztetőül:
Életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte a Szegedi Táblabíróság a "balástyai rémet". Szabó Zoltánt az ügyészség öt nő megölésével vádolta, a bíróság azonban csak négy gyilkosságot tudott a vádlottra bizonyítani.
Szabó Zoltán – a Balástyai Rém - 1998 áprilisa és 2001 augusztusa között négy nőt ölt meg. Két áldozatát egy tanyára csalta, ahol többször fejbe vágta őket, holttestüket pedig a tanya közelében elásta. A harmadik áldozatot egy gyümölcsösben fojtotta meg, a holttestet ugyancsak a közelben ásta el. A negyedik nőt pedig a vádlott 300 ezer forintért gyilkolta meg.


Hosszú ítéletes és ’életfogytos’ fogvatartottak

’életfogytos’ = életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy

I. Bevezetés és kérdésfelvetés

A magyar büntetőjogi törvénykönyv a 2007-07-23-én hatályos rendelkezései alapján a következő lényeges megállapításokat tartalmazza az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban:
- az elkövetőnek legalább 20 évesnek kell lennie (Btk. 40§ (3))
- az életfogytig tartó szabadságvesztést (felnőttkorú esetén) fegyház fokozatban kell végrehajtani
- a bíróság meghatározza a feltételes szabadulás legkorábbi időpontját (ezt a nemzetközi büntetőjog tariffnak nevezi)
- az ismételt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt – bizonyos feltételek mellett – nem bocsátható feltételes szabadságra
- életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható, aki bizonyos esetekben:
- állami elleni,
- háborús,
- személy elleni,
- közrend elleni (kábítószer, terror, közveszély)
- katonai
bűncselekményt követett el.

Jelenleg az életellenes kategória az egyetlen jellemző bűncselekmény, amiért Magyarországon életfogytig tartó szabadságvesztést szabtak ki.

Korábbi tanulmányaink alapján gondoljuk át a következőket:
- mi a személyészlelés, és hogyan befolyásolja ez a bírósági ítélkezést?
- mi a szimbolikus interakcionizmus szerint a deviancia, és hogyan illeszkedik ebbe a képbe a hosszú ítélet?
- milyen döntési folyamatokon mennek át a büntetőeljárás szereplői?
- mik a kábítószer-probléma büntetőjogon kívüli aspektusai?

II. Általános nemzetközi kitekintés

Az Európa Tanács Rec (2003)22-es ajánlása szerint minden fogvatartottat megillet a feltételes szabadság joga, kivéve a nagyon rövid szabadságvesztésre ítélteket. Ebben az értelemben hazánk normasértő gyakorlatot folytat.

Az Európa Tanács Rec (2003) 23-as ajánlása szerint az öt év feletti ítéleti idővel rendelkező fogvtartatottak minősülnek hosszú ítéletes fogvatartottaknak.

Alapelvek a Rec(2003) 23-as ajánlás szerint:

- a biztonság a fogvatartott, a látogató és a börtön biztonságát és biztosságát jelenti, azaz nem uralhat mindent a kizárólagos biztonság elve;
- az individualizáció elve szerint a fogvatartott számára személyes nevelési tervet kell készíteni;
- a normalizáció elve (lásd bv. pedagógia) szerint a börtön belső környezete az ideális esetben a külvilágra emlékeztet;
- a progresszió elve szerint az életfogytos fogvatartott is jogosult az adott intézet teljes rezsimprofiljának fokozatos szolgáltatásaira. (Ez az elv szintén nehezen érvényesül hazánkban.)
- az életfogytos fogvatartott vegyen részt a nevelési tervének kialakításában. (Ebben a tekintetben hazánkban a fogvatartott sorsa szinte az illetékes nevelő belátására van bízva. Ez veszélyes, és a korporativizmust fenntartó jelenség.)
- rendszerelvű megközelítés szerint kell vizsgálni a:
- a fogvatartott elhelyezését;
- a progresszív tervezés lépcsőit;
- a fogvatartott foglakoztatását (munka, képzés);
- a kockázati tényezőket (hogy megelőzzük a bűnismétlést)
- a szabadidőt a börtönben (hogy hassunk a börtönártalmak ellen)
- az elhelyezési körülményeket.
- a kockázatelemzés elemei:
- önkárosítás
- fogvatartott társak
- a börtönben dolgozó személyek és a börtönbe látogató személyek
- szökési hajlandóság
- újbóli bűncselekmény elkövetése a szabadulás után
- személyes szükségletek azonosítása
- a kényszerítő eszközök alkalmazásának szabályai
- a rugalmas kezelés kialakítása
- a szegregáció tilalma
- felülvizsgálat

IV. A hosszú ítélet károsító hatásának kiküszöbölése

- a börtönszabályok részletes (lehetőleg írásos) elmagyarázása
- egyéni döntések támogatása a mindennapi életben
- fizikai, intellektuális és emocionális foglalkozás
- kényelmes elhelyezés
- kapcsolattartás a családdal
- tanácsadás a bűncselekménnyel, az áldozattal és a bűntudattal kapcsolatban
- tanácsadás az öngyilkossággal kapcsolatban
- tanácsadás az institúcionalizációval kapcsolatban
- a passzivitás oldása az inkapacitáció ellenében
- az önbizalom csökkenés kezelése az izoláció és az inzuláció ellenében
- tanácsadás a depresszióval kapcsolatban

Fontos definíciók a hosszú ítélet károsító hatásaival kapcsolatban

1. Institúcionalizáció (intézeti kör)

„Az én érdekem? Honnan tudod, hogy mi az én érdekem? Hogy mondhatod te meg, hogy mi az én érdekem? Mit akarsz mondani, hogy bolond vagyok? Amikor a te iskoládba jártam, és a templomodba mentem, és a te intézményeidbe, a te iskoládba jártam? Hogy mondhatod azt, hogy bolond vagyok?”

(Mike Muir: Institutionalized)

Az institúcionalizáció azt jelenti, hogy a fogvatartottat már a börtönbe kerülés előtt egy más jellegű társadalmi vagy állami intézetben kezelték, ebben karrierje van, és feltételezhető, hogy a szabadulása után is kezelésére kerül sor, valamint a fogvatartott ezt a folyamatot magán vagy közeli hozzátartozóján észleli.
Más vetülete lehet az institúcionalizációnak, amit az etnográfus Comfort (2002) vet fel: a börtönviselt férfiak feleségei, élettársai és gyermekei a börtönbe úgy járnak be, mintha az a ’papa háza’ lenne. A börtönben történnek meg olyan aktusok, amelyek egyébként a szabad életben zajlanak, mint az udvarlás, a családi ünnepek, a gyermek első iskolai napjáról való beszélgetés, az esküvő stb. Látjuk, hogy ez a börtönártalom nem csupán a fogvatartottat, hanem közvetve a tágabb társas közegét is érinti.
Katz és Decker (1982) megvizsgálta a szabadulás előtti és a fogavatartás ideje alatti külső munkavégzés hatékonyságát. Több mint 50 programot vizsgáltak meg, és szinte mindenütt az állt a hivatalos jelentésekben, hogy a projektek hatékonyak voltak. A tüzetesebb vizsgálatok után kiderült, hogy a programok nagy része nem hozta meg azt az eredményt, amit elvártak tőle, mert a fogvatartottak és a szociális munkások nem tudtak megszabadulni az intézeti keretektől, és a hatékonynak tűnő interakciók formalitások maradtak csupán.
Gyakori folyamat ez kábítószer-problémával szembesülő fiatalabb fogvatartott nőknél, akik a társas közegben az őket irányító férfi teljes uralma alá kerülnek, függőségük a kábítószerre is kiterjedt, a börtönben minimálisan nyugtatószerek általi kezelésre szorulnak, és egyéb társadalmi változók miatt (pl. munkanélküliség), a börtönből való szabadulás után ismételten egy másik intézetbe (pl. addiktológai osztály) kerülnek. A kábítószer-problémával szembesülő fogvatartottaknál a szabadulás utáni retoxikáció – azaz újbóli visszaélés – axiomatikusan következik abból, hogy a börtön legfeljebb a kábítószer elvonás fizikai tüneteitől képes a fogvatartottat megszabadítani. A szabadulás után a fogvatartott rendszerint ugyanabba a társas közegbe kerül, ahonnan a börtönbe került. A kábítószer-problémával szembesülő fogvatartottak reintegrációja ezért kifejezetten nehéz feladat.
A többfaktoros kábítószer-probléma felbukkanása alig 7-8 éves múltra tekint vissza a magyar börtönvilágban. Emellett az intézeti kör egyes fogvatartottaknál jóval korábban elkezdődött. Ők képezik az institúcionalizáció második csoportját. Ezek a személyek állami gondozás alatt álltak gyermekkorukban, onnan megszöktek, javító-nevelő intézetekbe kerültek, majd a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetébe. A folyamat a hetvenes évek végén és nyolcvanas éves elején kezdődött. Azóta az állami gondozottak helyzete hazánkban jelentősen javult, azonban a rendszer egyes áldozatai még a mai napig börtönökben találhatók. Ezek a személyek jelenleg 25-35 évesek, és a börtönben annyira leépültek, hogy valószínűleg a szabadulásuk után azonnal rekriminalizálódnak, vagy más intézetbe kerülnek. Ezen kevésbé körülírható csoportra a társadalmi marginalizáció mellett a szipuzás, azaz a szerves oldószerek inhalálása is jellemző volt.
A fenti két csoport körvonalazása láttatja velünk, hogy a társadalmi változások milyen mértékben változatják meg a börtönpopulációt. A fenti két csoport közti alapvető különbség nem a szocioökonómiai státuszban van, hanem abban, hogy az első csoport tizenéves életkorában jelent meg egy olyan kábítószer-kínálat, amely az ő számukra is elérhető volt. A szipuzás társadalmi konstruktuma eltűnt, megmaradt azonban az a struktúra, ahol funkcionált. Természetesen a struktúra is átalakult a rendszerváltástól kezdve, és a benne támadt űrt a szintetikus kábítószer-fogyasztás töltötte be.
Hazánkban az institúcionalizációs körbe még azok a fogvatartottak is beletartoznak, akik a börtönben betegszenek meg olyan mértékben, hogy az egészségi állapotuk krónikussá válik; továbbá ilyenek azok a fogvatartottak is, akik kényszergyógykezelés alatt állnak.
Előfordul, hogy a börtönben gyermek születik, vagy a fogvatartott anya a gyermekét magánál tarthatja. Ilyenkor a jogalkotók azt az elvet vették figyelembe, hogy a korai személyiségfejlődés sértetlensége fontosabb érv, mint a börtönközeg ártalmassága. Ez az álláspont nem vitatható, azonban számos esetben nem a legjobb megoldás az anya és a gyermek együttes bebörtönzése az egyéb börtönártalmak miatt, ezért a világ minden részén ezek a rezsimek a létező legkötetlenebb szabályok szerint működnek.
A magyar börtönnépesség szempontjából számottevő arányban még nem bukkantak fel az alábbi institúcionalizációs rizikócsoportok:
- ópioid-használat miatt helyettesítő vagy fenntartó metadon kezelésen lévők,
- hontalan vagy idegen állampolgárságú személyek (hazánkban ez a mutató 3-4%, míg Nyugat-Európában 30%-ra tehető),
- HIV+ és hepatitis érintettségű fogvatartottak,
- droghasználat miatt további kezelésre szoruló fogvatartottak (pl. májcirrhózisban szenvedők),
- szexuális jellegű bűnelkövetők (sex offenderek).


2. Inkapacitáció

Bauman (2000) a korábban részletesen elemzett Pelican Bay börtönnel kapcsolatban említi, hogy ez a fegyintézet elvesztette azt a funkcióját, hogy a fogvatartottat a munka által nevelje fegyelemre, és hogy ez által új személyiséget adjon neki. Korábban az egyén személyes szabadsága abban nyilvánult meg, hogy mekkora volt a kollektív gazdasági biztonság. A személyes szabadság maximalizációja manapság azt eredményezte, hogy szigorodott a kontroll a deviáns személyek felett, és a bűnözésre adott válasz a totális immobilizáció, azaz a gazdasági globalizáció logikája a társadalomból kiveti a bűnöző egyént. Auerhahn (2003) egy egész könyvet szentel a kaliforniai extrém represszív büntetőpolitikának, és bizonyítja, hogy a magas fogvatartotti ráta és a drákói szigor nem befolyásolja a bűnözési trendeket.
Az inkapacitáció tehát egy társadalmi gyökerű aktus, a fogvatartottak aktivitását megbénító közösségi aktusok összessége, ami leginkább a következőkben nyilvánul meg a börtönökben:
- a munkanélküliség a börtönben minden esetben nagyobb, mint abban a földrajzi és gazdasági környezetben, ahol a börtön van;
- a börtönbeli munkanélküliség erélyesebben sújtja a börtönben is kisebbségben lévő csoportokat (pl. a fiatalkorúakat, ahol inkapacitáció egyenesen kontraszelektív aktusokban nyilvánul meg);
- a zárkán belüli tétlenség egyértelműen annak a jelenségnek az eredője, hogy a börtönrendszer nem aktivizálja a fogvatartottakat, azaz hiányoznak a fogvatartotti programok; ezzel ellentétben a fogvatartotti programok hiányáért felelősen nem lehet a börtönrendszert okolni, hiszen a börtön éppen úgy a társadalom része, mint például az óvoda, csak az emberek általában nem akarnak érintkezni a rabokkal. Ez jellemző egyes civil szervezetekre is. Jogvédő, humanitárius civil szervezetek rendszerint csak a börtönre vonatkozó jogszabályok érvényesülését vizsgálják meg, a tevékenységük a montiroring, ahelyett, hogy esetleg hathatósan segítenék elő a fogvatartottak reintegrációját esetleg egy adatbázis létrehozásával;
- ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a személyzet passzivitása is erősíti az inkapacitációt, ennek az a magyarázata, hogy a börtönvezetés kedveli az adott helyzetet, amiben éppen van, mert abban a társas közegben tud kiigazodni. A börtönvezetés status quo szakmapolitikája arra utal, hogy a vezetők nem ismerik fel a társadalom és a börtönközeg dinamikus kapcsolatát. A börtönlázadásokról szóló kutatásokban is felbukkan, hogy az egyik legveszélyesebb kiváltó tényező az, hogy ha idegen személy bukkan fel a börtön területén, mert az potenciális túsz. A már említett brazil események fényében a megállapítást nem lehet vitatni, de a hospitalizáció és a társadalmi kapcsolatok dinamikája jegyében az elmélet redukcionistának tűnik.
Az inkapacitáció tehát társadalmi színezetű, és a fogvatartottak passzívvá tételét jelenti.

3. Izoláció

Crawley (2001) a börtönőrök magánéletéről szóló úttörő tanulmányában írja, hogy a börtönépület építészeti sajátosságai a munkát elviselhetetlenül nehézzé tudják tenni, és ez a külvilágtól való elzártságban mutatkozik meg a leginkább. A börtönőröknek nem adatik arra lehetőség, hogy ebédszünetben kimenjenek a kapun és a sarki büfében elfogyasszanak egy szendvicset. Képzeljük el ezt a helyzetet a rabok viszonylatában.
Bosworth (2002) a börtönben végzett kutatásokkal kapcsolatban írja le azt a sokat tapasztalt jelenséget, hogy a vizsgált fogvatartott örömmel létesít kapcsolatot a külvilággal a kutató személyében, mert az közelebb hozza az otthonához, továbbá a fogvatartott a beszélgetések során embernek is érezheti magát, nem csupán rabnak.
Cusac (2001) az egyes börtönön belüli adminisztratív intézkedéseket a régimódi tömlöcbevetéshez hasonlította, amikor az embereket sötét helyekre zárták azzal a céllal, hogy ne érintkezhessenek a külvilággal, mert a többségi társadalom szerint veszélyt hordoznak magukban.
Az izolációs ártalom információhiányt is jelent. Az izoláció szociális elkülönítettség, az inzuláció pedig szociális elkülönülés. Az izoláció axiomatikus, míg az inzuláció a személytől függ. Mindkettő ártalom immanens.
Az izoláció inkább társadalmi vetületű, míg az inzuláció társas.
Mint a korábbiak során említettük, az izolációt nehéz elkülöníteni az inzulációtól. Az izoláció elkülönítettséget jelent, vagy azt, hogy ez tudatossá válik. Azaz nem coping stratégiáról van szó, hanem a többségi társadalom deviancia definíciójának való kényszerű engedelmességről. A szabadságvesztés büntetés alapideológiája abban áll, hogy a fogvatartott magatartása káros a társadalomra, ezért a személyt ki kell vonni a szabad életből, falak és rácsok mögé kell zárni, mert a társadalom nem kíváncsi rá, és nem akar vele érintkezni. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez dolog egy emberséges intézkedés, vizsgáljuk meg az inhumánus oldalait.

1. A fogvatartott mint állampolgár a társadalom gépezetének éppen úgy alkatrésze, mint az a rendőr, aki elfogja, az a bíró, aki elítéli, és az a börtönőr, aki felügyeli.

2. A fogvatartott mint ember a társadalom része, nem vonta ki magát, és nem is akarja kivonni magát. Nem érzi magát sem beszámíthatatlan elmebetegnek, és öngyilkossági szándéka sincs. Vitatható persze, hogy az elmebetegség és az öngyilkosság milyen kapcsolatban van a többségi társadalom nyomásával, mindesetre azonban a fogvatartott börtönbe zárása legalább egy ember méltóságának megcsorbításával jár.

3. A fogvatartott mint családtag, barát, kedves – azaz társas szereppel rendelkező személy – részét képezi több kisebb csoportnak, amik szintén a társadalom részét képezik. Ezek a csoportok nem kívánnak megszabadulni a fogvatartottól, azaz nincsenek egy véleményen a többségi társadalommal. Az ő érdekeiket nem szolgálja az izoláció, hanem éppen ellenérdekeltek.

4. A fogvatartott izolációja ezen csoport tagjainak további marginalizációját eredményezheti (pl. a családfenntartó apa kerül börtönbe). Az ilyen csoportok nagyobb gyakorisággal figyelhetők meg az egyébként is csekélyebb szocio-ökonómiai státuszú társadalmi rétegekben. Ezek a közösségek általában szegregálódnak a társadalomban, azaz más földrajzi helyen laknak, mint a többségi társadalom. Ezek a csoportok önmagukat definiálhatják úgy, hogy őket üldözi a társadalom a törvényeivel, a médiákkal és az intézkedéseivel.

A fenti négy pont azonban teoretikus érvrendszer csupán, hiszen nagyon nehéz olyan társadalmi interakciót találni, ahol biztosan ki lehet mondani, hogy az egyik félnek igaza van, és a másik bűnös.

4. Inzuláció

Az inzuláció az identitás elleni fenyegetés elleni coping stratégia, ami abban nyilvánul meg, hogy a fogvatartott elszigeteli magát a külvilágtól vagy a társaitól. Sokkal gyakrabban fordult elő fogvatartott nőknél.

V. A hosszú ítéletes fogvatartotak speciális kategóriái

1. külföldi fogvatartott – itt a kiadatás szokott komoly leki problémát okozni
2. vulnerábilis (sérülékeny) fogvatartott
3. mentálisan sérült fogvatartott
4. idős fogvatartott – itt külön oda kell figyelni az orvosi ellátásra, az étkezésre
5. súlyos beteg vagy halásosan beteg fogvatartott kezelését lehetőleg az intézeten kívül kell megoldani
6. nők (lásd fogvatartott nők c. fejezet)
7. anyák
8. fiatalkorúak

VI. Személyzet

Mivel a hosszú ítéletes fogvatartottak a legnagyobb eséllyel sajátítják el a börtön diszfunkcionális szabályait, ők azok, akik a leginkább képesek manipulálni a személyzetet. (Nézzük át még egyszer az antiszociális személyiséggel kapcsolatban tanultakat! A börtön éppen úgy képes ezeket a mintákat alakítani, mint a társadalom, csak a hatás erősebb.)
A manipuláció ellen a legjobb megoldás a személyzet rotációja és folyamatos továbbképzése.

VII. Angol példa az életfogytos fogvatartottakkal való bánásmóddal kapcsolatban
(HM prisoners handbook - lifers)

- a fogvatartott droggal, alkohollal, szexualitással és önkontrollal kapcsolatos problémáit évente felülvizsgálják,
- az áldozattal vagy a családdal szembesítik a fogvatartottat, és az áldozatot bevonják a döntési folyamatba, a fogvatartottnak neki is bizonyítania kell,
- a fogvatartott lehetőséget kap a kísérettel történő kimaradásra,
- a nyitott börtönbe kerülés az ítélet vége felé kockázatot jelent, mert a fogvatartott élete nincs olyan mértékben megszervezve,
- ezért a fogvatartott látogatást tehet a másik intézetbe,
- a probációs tiszt meglátogatja a fogvatartottat, évente jelentést készít, és kialakítja a szabadulási tervet,
- a feltételes szabadulásról testület dönt (bíró, pszichiáter és egy harmadik személy)
- a feltételes szabadulás a fogvatartottnak egyeztetnie kell, hogy kivel találkozik, kit látogat meg, mikor és hova megy külföldre, jelentenie kell, ha otthont vagy munkát változtat, és némely esetben orvosi vagy egyéb szakértői foglalkozásokra kell járnia

VIII. 2007-es magyar adatok

(eset és %)
nincs 3209 21
1 hóig 22 0
6 hó 1 év 1699 11
2 év 3 év 1663 11
1 hó 6 hó 318 2
1 év 2 év 2184 15
3 év 5 év 2091 14
5 év 10 év 2564 17
10 év vagy több 963 6
életfogyt 230 2
tész 12 0
összes ei 11746

összes ft 14955 100

A fogvatartottak 25%-a hosszú ítéletesnek számít, ugyanakkor 21%-uk még nem rendelkezik ítélettel.

IX. A hosszú ítéletre várva

- az elkövetőben felmerülnek a bűncselekmény képei, mert a tárgyalások során folyamatosan ezekkel foglalkoznak, a tárgyalások között az elkövető pedig igyekszik magáról a legjobb képet kialakítani; és ebben a folyamatban csak önmagára számíthat;
- az ítélet kihirdetése egy hosszú szembesülés vége, megkönnyebbülést okoz, de az ítélet kihirdetése a félelem beigazolódása is, ezért komoly életeseménynek számít;
- az ítélet az áldozat családjának is megkönnyebbülést okoz;
- az áldozat vagy annak hozzátartozói megbocsátanak az elkövetőnek? – ez a fontos kérdés mindig felmerül, és a válasz lehetőségeivel szembesülni kell;
- a sajtó jelenléte növeli a szelfreprezentációt, és egyéb ártalmakat okoz;
- az elkövető családja is elveszít valakit;
- a szemtanúknak is kényelmetlen folyton a bűncselekménnyel és az elkövetővel szembesülni;
- a bíróságra komoly nyomás nehezedik

Fiatalkorúak

Figyeljük meg a fenti ábrát (explorer kell hozzá!), és akár a Boros-Csetneky féle börtönellentmondásokat is bővíthetnénk ezzel. Két olyan erkölcsi motiváció feszül egymásnak a börtönben, ami feloldhatatlannak tűnik. Ez is utalhat arra, hogy a nyugati társadalmak intézményrendszere teljes egészében válságban van.

Az ábra értelmezése során a következő szempontokat kövessük:

- vajon milyen kapcsolat van a két erkölcsi motiváció között (melyik a fejlettebb, melyik az ártatlanabb?)

- hogyan lehetne feolodani a feszülséget?

- van-e haszonelvűség a rendben, és rendben haszonelvűség?

Ha ezeket a kérdéseket megválaszoltuk magunkban, nézzük meg Kohlberg elméletét ezen az oldalon lentebb.

Kötelező irodalom a témakörhöz:
Cole M., Cole S.R., (1997) Fejlődéslélektan, Osiris, Budapest, 584-669 old. (15.- 16. fejezet)

I. Ismétlés a témakörhöz

A témakörben való elmélyedés előtt ismételjük át a következő fogalmakat és korábban tanult ismereteinket:
- chicagói devianciaelméletek: a többségi társadalom eleve meghatározza a társadalmi integrációt
- funkcionalista devianciaelméletek: egyes társadalmi jelenségek önfenntartók
- szocializáció: a személyiségfejlődés a család és az iskola társadalmi funkcióihoz kötődik
- öngyilkosság: fiatalkorúaknál nagyobb a kockázat
- self: egyensúlyelméletek és a történeti folytonosság határozza meg a társadalmi és társas ént
- információ feldolgozó mechanizmus: a börtön zárt társas közeg
- a szociálpszichológia alapvető kísérletei: a konformizmus felnőttkorban is alapvető motiváció
- bv. pedagógiai tanulmányaink a rekapitulációról

II. Újabb ismeretek a témakörhöz

Michel Foucault szerint a társadalmat a fegyelem szövi át. Az egyén az egyik zárt térből a másik zárt térbe lép, mindegyiknek megvan a maga törvénye: család, iskola, katonaság, gyár, kórház, börtön stb.

Gilles Deleuze kritikája szerint jelenleg inkább már az ellenőrzés társadalmában élünk, a társadalmi intézmények reformja által az elit (a korporáció) folyamatos ellenőrzés alatt tartja a társadalmat. A tudományok fejlődése is a struktúraváltást szolgálja: az informatikai, a génsebészeti, valamint minden technológiai kutatás a globális rendszer kontrollját erősíti.
A társadalmi intézmények válságban vannak. A család szétesik, a kórházak nem működnek, az iskola már élethossziglani tanulás inkább, a börtönök helyett pedig egyre gyakoribb az alternatív büntetés (pl. házi őrizet, elektronikus felügyelet).

A börtön funkcionális válsága a kábítószer-probléma és a mentálisan sérült fogvatartottak arányának növekedésében is látható. A reszocializációt felváltotta a reintegráció, amely a további ellenőrzést szolgálja.

A jelenleg (2007) születő gyermekek a bűnözést, a büntetést és a börtönt magát már ebben a kontextusban fogják megélni.

III. Általánosságban a serdülőkorról

- kognitív szociálpszichológiai elmélet a serdülőkorról

a., alapvető változás áll be a viselkedésben, kognitív és emocionális szinten

b., változik a nézetrendszer, a csoportnyomás, a szervezeti viselkedés

c., a társas megismerés változásai a serdülőkorban:
- a kognitív disszonancia finomodik
- a figyelem helyhez kötődik, a társas közeg befolyása nő
- a figyelem megosztott: a gyermek több helyre is képes figyelni
- az utánzásos tanulás markáns

d., növekszik a kortárs kapcsolatok fontossága, ez a börtöngengek szempontjából kifejezetten jelentős

e., identitáskeresés: a serdülő zavarosan dönt jó és rossz között, ezért a 14-18 éves korig elkövetett bűncselekményeket egészen máshogy kell értelmezni. A konfliktusos személyiség ekkor normális jelenség, nem szokatlan, nem kell gyógyítani vagy kezelni.

f., a társas és társadalmi szerveződésekben (social engineering) a fiatal nagyobb energiát fordít, befolyásolhatóbb és a politika iránt kezd érdeklődni
- megjegyzendő, hogy bűnöző fiatalokra inkább az apolitikusság jellemző. Veszélyes ez a kérdés mert egyes politikai nézet kriminalizálása a demokratikus alapokat kérdőjelezi meg, ugyanakkor a politikai szélsőségek gyakran a gengesedéssel rokon jelenségek (lásd Merton devianciaelméletét!)

g., a társas kontroll is erősödik, a serdülő szimbólumokat használ, a szimbólumok mögötti eszmékhez konform módon igazodik (lásd Asch, és Milgram), és ezúton kialakul a fogyasztói magatartás
- megjegyzendő, hogy a fogyasztói társadalom által meghatározott értékekhez való igazodás a fiatalkorú bűnözőket kábítószer-fogyasztásra és vagyon elleni bűncselekményekre kényszerítheti

h., a bűnözés szempontjából jelentős, hogy a kamaszkorban felerősödik a tabuk szerepe
- deviáns, marginalizálódott csoportok esetén ez a jelenség leginkább a fertőző betegségek és az abortusz problémájában boltosodik ki
i., nagyon jelentős a szexuális vágy megjelenése (társas szerveződés, kontrol és tabuk)
- ismert börtönjelenség, hogy egyes fiatalkorú fogvatartottak a bebörtönzés idején nem rendelkeznek szexuális tapasztalatokkal, ugyanakkor a szexuális vágy jelen van bennük, ez vezethet a börtönben jellemző fiatalkorú homoszexuális erőszakhoz

- történeti megközelítés

a., Rousseau a rekapitulációról
A filozófus munkássága (Emile avagy a nevelésről c. könyve) alapjaiban határozza meg a büntetés-végrehajtási nevelési munkát. A rekapituláció a fejlődés újbóli, ismételt megélését jelenti. Rousseau szerint a kamaszkornak három jellemzője van:
- labilitás: a kamasz nem akarja, hogy irányítsák
- létezni és élni: a létezés a fajhoz kötődik, míg az élet a nemünkhöz. Rousseau szerint kétszer születünk, egyszer emberként, másodszor pedig nőként vagy férfiként. Ez a rekapituláció.
- a tudatos gondolkodás és a logikus érvelés kifejlődése

b., Arnold Gesell kiemelte, hogy a környezeti hatás felerősödik a személyiségfejlődésben

c., Freud is a szociális tényezők szerepét emeli ki, a serdülőkort genitális szakasznak nevezi
- ekkor éri el az id-ego-superego harc a tetőpontját a személyiségben
- a latenciában keletkezett egyensúly felborul
- az ödipális késztetések újjáélednek

d., Jean Piaget szerint a személyiség kognitív fejlődése a konkrét műveleti szintből a formális műveleti szintbe ér. (A kamasz képes arra, hogy bizonyos cselekedeteket pusztán elképzeljen, és ez lesz az alapja a későbbi anticipációnak, és az empátiának.)
- megjegyzendő, hogy az empátia és az anticipáció (a társas események előre látása, bejóslása) a bűnözőknél is jelen van, csak deviáns módozatban
- megváltozik a kamasz önmagáról alkotott képe, önismerete (lásd self témakör)
- fontos lesz a kortárs kapcsolat
- kialakul a munka (formális) képzete, ebben elképzelhető, hogy a fogvatartottak kulturális hátrányok miatt lemaradnak a börtön előtt, és a börtönben is
- példaképek, ideálok alakítják a személy életét

e., Erik Erikson szerint az önbecsülés fejlődik ki a kamaszkorban (lásd szocializáció témakör)
- nem a serdülőkor a személyiségfejlődés vége (magyarán a fogvatartott személyisége is folyamatosan fejlődik),
- a kamaszkorra az identitás vs szerepkonfúzió pszichoszociális krízis jellemző
- a szelf lényegi összetevője a személyes azonosság és a történeti azonosság
Gyakorlati példa lehet erre, hogy a fiatalkorú fogvatartott énképébe már a gyermekkor önálló egységet képez. Erről majd az inkarcerációs sokk (Előzetesek) témakörében több szót ejtünk.

- a serdülőkre jellemző gondolkodás

- nem értik a politikai alapfogalmakat (hatalom, jogok, szabadság, egyenlőség, érdekképviselet stb.) mivel jogelméletileg a büntetés-végrehajtás nem is áll másból, mint ezen fogalmak kibontásából, a serdülő fogvatartott nem érti, hogy hova került, miért került börtönbe. Nem fogja fel a börtön társadalmi intézmény jellegét.
- a társadalmi kontrollról tekintélyelvűen nyilatkoznak (a börtön céljának a kínzást és az izolációt tekintik)
- a rehabilitáció fogalma később alakul ki bennük, nem értik a mélyebb társadalmi összefüggéseket

- az erkölcsi gondolkodás Lawrence Kohlberg által azonosított szakaszai

Egyik fiatalkorú fogvatartottal történt beszélgetésem során megragadott egyik mondata: „Gyakran álmodom az apámmal. Mindig ugyanazt álmodom vele azt, hogy amikor szabadulok, sírva bocsánatot kérek tőle.”

(Farkas Szilvia gyűjtése)

Prekonvencionális
- 1. szakasz, heteronómia: a büntetés alapozza meg a szabálysértések elkerülését, az engedelmesség önmagáért való
- 2. szakasz, haszonelv: a szabályok csak akkor követendők, ha azonnali haszonnal kecsegtetnek

Konvencionális
- 3. szakasz, a „Jó gyerek erkölcs”: a hozzánk közel állók elvárásainak megfelelően viselkedni
- 4. szakasz, rend és fegyelem: teljesíteni kell a kötelességet mindenképpen, kivéve a szélsőségeket

Posztkonvencionális
- 5. szakasz, társadalmi szerződés: az emberek különbözőek, a legtöbb érték és szabály viszonylagos
- 6. szakasz, egyetemes etikai elvek: saját etika kialakítása, a társadalmi egyezségek ezeken alapszanak

Tapasztalható, hogy a fiatalkorú fogvatartottak általában a harmadik szakaszig sem jutnak el: nincsenek hozzájuk közel álló személyek, nincsenek olyan személyek, akikhez viszonyulnának ilyen tekintetben, mert pl. állami gondozottak voltak. A börtönőrök körében is sajnos gyakori, hogy legfeljebb a 4. szakaszig jutnak el. Erkölcsileg éretlen személyek foglalkoznak erkölcsi értelemben gyermeki személyekkel. Így nagyon nehezen érvényesül a reszocializáció, hiszen, ha megnézzük, éppen a 2. és a 4. szakasz között van a legnagyobb feszültség.

IV. Gyakorlati megfontolások


[Rendszerelméleti és szervezetpszichológiai szempontból] a (büntetés-végrehajtási) szervezeti konstrukció ismerete nélkül felesleges menedzselési kérdésekkel foglalkozni mind a személyi feltételek, mind az anyagi háttér tekintetében.
Alapvető, hogy a fiatalkorú fogvatartott személyisége formálható, DE nem mérhető. A jutalmazás-fenyítés rendszer a teljesítmény (oktatás, képzés, tanulás, munka) esetében hatékony.

1. A fiatalkorú fogavatartottaknak azonnal biztosítani kell az orvosi, ügyvédi kapcsolat felvételét, valamint a hozzátartozó értesítését.
2. A fiatalkorúak részére egyszerű, érthető házirendet kell kiadni.
3. A fiatalkorúaknak messzemenően kell biztosítani a panaszlehetőséget, mert a panaszjog sérülése a börtönártalmak súlyosbodásához vezet mindene esetben.
4. A fiatalkorúak számára kiemelten fontos a speciális képzés.
5. Alapvető, hogy a fiatalkorúak nem kerülhet egy körletre vagy egy zárkába felnőttkorúval. (Előzetesben sem, sétaudvaron sem, szállításkor sem.)
6. A börtönben a fiatalkorúak a szexuális bűncselekmények leggyakoribb elkövetői és áldozatai. Ez ellen lépni helyi szinten kell.
7. A börtönben dolgozó tanárok is a rendszer részei, rájuk is ugyanazon elvek érvényesek, mint a börtönőrökre.
8. Esszenciális komponensek: kis körlet, team munka, programok, oktatás, írás, olvasás, számolás, továbbképzés, szakképzés, sport, rekreáció, társas tevékenység.
9. A fiatalkorú rezsim célja a társas ártalmak csökkentése. Az aktivitás hiánya detrimentalizációt okoz. (Lásd: börtönártalmak)
10. A fiatalkorú lányok szabás-varrás, kézimunka jellegű programjai sztereotípiákon alapszanak (Lásd: börtönártalmak, Beijing Rule 26.4)

Egészségügy:

11. A fogvatartotti egészségügy a fogvatartotti programok integrált része, nem a biztonság és nem vezetés eszköze a rabok féken tartására. (Lásd rivotril-probléma, alacsonyküszöb elv, agresszió)
12. A fiatalkorút a befogadáskor (szökésről, eltávról, bf-ről vissza, szállításból) részletesen ki kell kérdezni a drogokról és az öngyilkosságról. A személyzet ezeket az adatokat ne a „nevelésnek”, a „biztonságnak”, és ne a börtönvezetésnek, hanem az orvosnak adja át.
13. Az orvosi kezelés mindig szigorúan bizalmas legyen.
14. Figyelni kell az étkezésre, mert összefügg a növekedéssel és az agresszióval, valamint a mentális sérülésekkel (lásd Aylesbury börtönbeli vizsgálat 2/2 félév)
15. A fiatalkorú kockázatkereső: drog, alkohol, STD (nemi úton terjedő betegség), szex kérdéseket ki kell tárgyalni.
16. Speciális szuicid prevenció a fitalkorúaknak (lásd öngyilkosság)

Személyzet

17. A fiatalkorú intézetben dolgozó legyen elhivatott, legyen képes vezetni és motiválni a rabokat.
18. Fk. intézetben a szakmai munka nem képzelhető el külső támogatás és monitoring nélkül, mert ez a társadalmi integráció egyik alapja. (lásd Gilles Deleuze elméletét ezen az oldalon, a II. pontban!)
19. Kevert-nem: dolgozzanak nők férfi intézetekben, és fordítva
20. A motozás szabályaira nagyon kell ügyelni
21. Munkahelyi ethos:
- gyakorlati tehetség és bölcsesség
- jóravalóság
- jóakarat
22. Az fk. külvilággal való kapcsolata nem korlátozható. (Lásd inkapacitáció…)

V. Tököli börtön

kötelező link: klikk ide

VI. Bullying

kötelező link: klikk ide

Fogvatartott nők

Fogvatartott nők egy magyar fegyintézetben a hatvanas években, "kultúrális foglalkozáson".

A kép a nyolcvanas években készült egy magyar börtönben. Milyen tipikus jegyeket fedezhetünk fel a képen szereplő nőkön?

1. BEVEZETÉS

A témába való bevezetéséként fontos fogalmakat kell átismételnünk, illetve tisztáznunk.

Ismételni való:
- a szelf szerepekből épül fel, és a szerepeink összessége időben és térben kiegyensúlyozott és egymásra épül (kongruitás és kontinuitás)
- a szelf ideje és tere a társas közeg
- a börtönbeli társas közeg agresszív
- börtönközeg megegyezik az összes börtönben lévő személy szelfjeinek összességével egy adott pillanatban és folyamatosan is

Új fogalmak:
- a gender szó társadalmi nemet jelent. Itt a társadalmi szóval kapcsolatban a következőkre gondoljunk: a társadalom kialakít, felruház és formál: azaz definiál
- társadalmi nem aspektusai (ezek példák csupán):
1. iskolai oktatás: pl.: a kislányoknak megtanítják, hogy a háztartásban milyen szerepeket kell eljátszani
2. a testtartás elsajátítása: pl.: a kislányok megtanulják a nőies járást
3. öltözködés: pl.: a kislányoknak megtanulják, hogy milyen ruhákat lehet, illik, kell stb. felvenni
4. szemkontaktus: pl.: a kislányoknak megtanítják, hogy kinek szabad a szemébe nézni

2. TÁRSADALMI ÉS FEMINISTA MEGKÖZELÍTÉS

Bourdieu tanítása

Pierre Bourdieu szerint a világ a férfiasság hangsúlyozása és a teljesítményszerbe vetett hit. A férfiak terepe nyilvános és profitorientált, ezeknek a funkciója a férfiak szimbolikus tőkéjének újratermelése. A nők ugyanakkor a tetszés felkeltésére vannak hajlamosítva, idejük nagy részét kozmetikai munkálkodással töltik. Ceremóniákat szerveznek, és a megkülönböztető jegyek termelésére és fogyasztására szakosodott kulturális szférában foglalnak el fontos pozíciókat.
Ezzel kapcsolatban gondoljuk meg a következőket:
- mit jelent a fegyverviselés a bűnözök esetében és fegyveres szervek esetében (késleltetés hiánya és visszatartás)?
- a börtönben dolgozó nő milyen szerepet tud könnyen felvállalni? (szervezés, kulturális események)

Virginia Woolf tanítása

- hízelgő tükör: a nőkben a férfiak önmaguk kinagyított képét látják meg
- a nők valamennyi megnyilvánulásukkal az őket birtokló férfi vagyonát gyarapítják
- ugyanakkor a kirekesztettek tisztánlátásával tisztán látják a férfiak „halálosan komoly” játékait

Virginia Woolf – nyilván szándékán kívül – de teljes mértékben képes volt illusztrálni a nők szerepét a bűncselekményekben:
- megerősítő hízelgésük kell ahhoz, hogy férfi megtegye a kitervelt dolgot
- reprezentálniuk kell (gondoljunk itt a „bmw-s vagányok” mellett ülő nőkre)
- előre kell látniuk a bűnözők végső anyagi vagy erkölcsi bukását

3. AMERIKAI BÖRTÖNKUTATÁSOK

A bebörtönzés előtt a nők többsége fizikai, szexuális vagy érzelmi abúzus (sanyargatás) áldozata volt. Ezen abúzusok és a bűnözés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn, és a pszichológiai következményekkel a legtöbb börtön nem törődik.
C.S. Widom 200-es kutatása szerint a sanyargatott nők a következőkkel jellemezhetők:
- megszöknek a sanyargató környezetből
- csekélyebb az intelligencia hányadosuk, olvasni nagyon nehezen tudnak,
- szerfüggő (alkoholista vagy drogos) szülők gyermekei,
- társas és lelki támogatást nem élvezhetnek (nincsenek barátaik és szerelmeik, szeretteik),
- bűnözővé válás kockázata
Marcus-Mendoza 2004-es kutatása szerint:
- a börtönkörnyezet a nők kapcsolatait megszakítja és megerőszakolja,
- továbbá a börtönközegben alapvetően patriarchális mikrokozmosz keletkezik.
Zaplin és Doughtery 1998-as kutatása szerint a börtönben fogvatartott nők számára a következők fontosak:
- az anyaság kezelése,
- fókuszált program a sanyargatott és megvert nők számára,
- speciális tréning a személyzet számára is,
- kábítószer-prevenció és tanácsadás,
- szülői készségalakítás,
- megküzdés (stressz-coping) tréning

4. GONDOLATOK A MAGYAR FOGVATRATOTT NŐK HELYZETÉRŐL

- börtöneink többsége a 19. század végén épült, amikor nem lehetett beszélni női büntetés-végrehajtásról, akkoriban a bűnöző életvitelű nők szigorú zárdákba kerültek,
- ezért a börtönök építészeti sajátosságai a férfiak igényit követik

Friss adatok szerint a magyar fogvatartott nők jellemző bűncselekményei a következők:
Rablás: 39 %
Emberölés: 34 %
Lopás: 6,6 %
Testi sértés: 6,3 %
Csalás: 4,6 %
Ezzel kapcsolatban a következőket kell megjegyezni:
Szinte közhely, hogy a nők által elkövetett életellenes cselekményeknek két formája van:
- saját gyermek megölése
- élettárs megölése.
A saját gyermek sérelmére elkövetett emberölés büntetőjogi megítélése eleve társadalmi vitákat generál. (Részletesebben lásd a detrimentalizációnál.)
Az élettárs megölése pedig a jogos védelem büntetőjogi kategóriáját feszegeti.
A nők által elkövetett rablás jellemző elkövetési módja a társtettesség, azaz a markecolás, azaz férfiak nélkül a leggyakrabban elkövetett női bűncselekmények nem történtek volna meg.

Nyersadatok

Kb. 900 nő (kb. 5%)
Nők aránya a testületnél: 20%

A nők elhelyezése

Kalocsa
Eger
Tököli Bv. Kórház (kismamák)
Anya-Gyermek Körlet kb. 6 éve: Kecskemét II. ház (fk. lányok is: kb. 5 fő) (7 anya – 1 év)
Bernátkút Alegység Pálhalma
Megyei intézetek

A kábítószerek és a fogvatartott nők kapcsolatáról külön tanulmány készült: kötelező link (a szövegtestből hiányzik egy táblázat, de ettől függetlenül a cikk tartalmát tudni kell).

5. MAGYAR KUTATÁS

Tóth Herta (CEU Center for Policy Studies) forrás: http://gender.bkae.hu/eloadas.php?d=2004-05-20

„Nők a börtön után Magyarországon – reintegráció és kirekesztés

A CPS egyik jelenleg is futó kutatási programjának célja a börtönt elhagyó nők életének nyomonkövetésén keresztül a társadalmi reintegráció illetve kirekesztés folyamatainak feltárása egy 6 országra kiterjedő kutatás keretén belül. Az elemzés feltárja azokra a folyamatokat, amelyek a büntetés-végrehajtás során, valamint közvetlenül annak elhagyása után meghatározóak az érintett nők társadalmi és munkaerőpiaci reintegrációja szempontjából. Különösen az állami közpolitikák vizsgálata áll a kutatás középpontjában. A törvényi szabályozás, a korábbi kutatási tapasztalatok, az első adatok és interjúk elemzése azt támasztja alá, hogy a törvényekben megfogalmazott elvárás ellenére sem a büntetés-végrehajtás nem készít fel a börtön utáni életre, sem a pártfogói rendszer nem látja el reintegrációs feladatát. Az állami szerepteljesítés kudarcát tovább súlyosbítja, hogy a reintegrációból hiányoznak a civil szervezetek is. Így a börtönből távozóknak az egyetlen támaszuk a család, amely különösen bántalmazott nők esetében nem jelent megoldást, sőt súlyos problémák forrása. Ezek a folyamatok erőteljesen a további kirekesztés felé mutatnak. A kutatás még nem zárult le, az előzetes eredmények azonban meggyőzően támasztják alá az állami közpolitikák elégtelenségét a gyakorlatban.”

KÖTELEZŐ LINK: KLIKK IDE

Az azóta lezárult kutatás leírása, adatai és kapcsolódó publikációk megtalálhatóak a kutatás hivatalos honlapján: http://mip.surt.org/

6. INZULÁCIÓ

A fogvatartott nők leggyakoribb és legszembetűnőbb deprivációja a gyermekek és általában a család hiánya. Ez nem azonos a férfiak társadalomtól való elválasztottságával, azaz az IZOLÁCIÓVAL. A nők elszigetelődnek a gyermekeiktől, a családjuktól, és ennek következtében a fogvatartott társaiktól is. Ez a jelenség az inzuláció.

Előzetesek

A kép az egyik budapesti börtön előtt az előzetes fogvatartottakkal illegálisan kommunikáló hozzátartozókat ábrázolja. Látható, hogy asszonyok és gyermekek állnak a börtön parkolójában, és feltehetően nem bűntársak. Gondolkodjunk el azon, hogy mekkora börtönméret az ideális, és hogy milyen jogszabályi anomáliák vezehetnek az ilyen jelenségekhez, továbbá arra, hogy ennek milyen hatása van a börtön személyzetére. (A két börtönépület mellett közvetlenül egy személyzeti szálló található.)

Előzetesen letartóztatottak

A fogvatartott börtönbeli élete az előzetes letartóztatással kezdődik. A bebörtönzés traumatikus hatású a személyiségre, ezt korábban legjobban a Stanford Börtönkísérlet bizonyította.

A Stanford Börtönkísérlet (SPE)

Kétfajta személyiség-megközelítés létezik:

1. Diszpozicionális (személyiség-irányult megközelítés)
- filozófiai szempontból: racionalista
- a viselkedést a gének, a temperamentum, a személyiségjegyek, a patológiák és a szokások határozzák meg
- ezeknek a hatását naivan túlbecsüljük

Ide sorolhatjuk a pszichoanalízist, a pszichofarmakológiát vagy az egyházi jellegű foglalkozásokat. A börtönben egyik módszer sem rossz, de naivan egyiket sem lehet gyakorolni, és ezen módszerek tudatos, vagy nem tudatos visszaélésekhez vezethetnek.

2. Szituációs (környezet-irányult megközelítés)
- filozófiai szempontból empirista
- a viselkedést az a környezet irányítja, ahol a személyek élnek
- külső hatások
- a személyiség interakciós funkciója a viselkedés
- ezek jelentőségét naivan alulbecsüljük

Ide sorolhatjuk a szociálpszichológiai megközelítést.

A funkció szociológiai értelmezésével a második év során foglalkoztunk. Azt jelenti, hogy minden egyes társadalmi jelenségnek funkciója van, és a társadalom továbbélését vagy túlélését szolgálja. (Durkheim). Ilyen a deviancia is.
A funkció pszichológiai jelentése azt jelenti, hogy az egyéni viselkedésnek interakciós működése van, azaz bármilyen kommunikáció által az egyén továbbélését és túlélését szolgálja. (Festinger, Allport, Adorno, Lewin stb.)

Az SPE során, 1971-ben részt vevő kutatók és szakértők a következők voltak:
- Philip Zimbardo
- Craig Haney
- Curtis Banks
- David Jaffe
- Carlo Prescott (egykori fogvatartott, nem tévesztendő össze a fejlődéslélektanász Prescott-tal, akivel az első év során foglalkoztunk.)

Az SPE korszakalkotó eredményei:
- az attitűdkutatás új fejezete nyílik meg: bizonyítottan más, mint az „érték” (A kísérletben elvileg teljesen normális személyek vettek részt)
- a szerep a viselkedés szociálpszichológiai funkciója, amit a szociális környezet nyom a személyiségre
- elkülönítik a fiatalkorú fogvatartottakat a felnőtt korúaktól az előzetes letartóztatás idején

Megfigyelések (szituációs faktorok a börtönben):
- extrém agresszió
- infiltrációk:
- bad apples: a fogvatartotti (és a börtönőri) szerep agresszív jellege
- bad barrel: a börtönkörnyezet agresszív jellege
- intenzív emocionális stressz (rabok)
- túlzott (a személyiséggel ellentétes) engedelmesség (rabok)
- túlzott erőtlenség (ún. tanult tehetetlenség) (rabok)
- embertelen bánásmód (őrök)

Jelenlegi aktualitás
- Guantanamo vagy Abu Ghraib foglyok
- foglyok kínzása, vallatása, megalázása
- „No frills” („Pózmentes”) börtönök hatástalansága
Az 1999-es Violent Law Control kiterjesztése a börtönök szakmapolitikájára az Egyesült Államokban:
- ne legyen jobb a börtönbeli élet, mint az átlagos kinti élet
- heti maximum 40 órás aktivitás
- napi maximum 9 óra aktivitás
- a telefonokat minden esetben ellenőrzik
- a fogvatartott nem nézhet televíziót
- a fogvatartott nem hagyhatja el a börtönt
- a fogvatartott nem nevezhet börtönök közötti sportversenyekre
- a fogvatartott maximum egy órát edzhet egy napon
- a letétjében maximum 50 kiló személyes tárgyat tarthat
(a felsorolt itemek a törvényből valók, és minden esetben súlyosítják a börtönártalmakat)

Modern abolocionizmus

Paul Gendreau és Claire Goggin metaanalízise
- 325 börtönhatékonysági tanulmányt vizsgáltak meg, ami 340 ezres fogvatartotti mintán alapult. (Megjegyzendő, hogy az EU területén kb. ennyi fogvatartott van.)
- a börtönbüntetés nem csökkenti a visszaesési rátát
- az ítélet hossza nem korrelál a visszaeséssel
- az első bűntényesek bebörtönzése nem korrelál a visszaeséssel
- az első bűntényesek hosszabb ítélete növeli a visszaesés esélyét

Következetések:
- a börtön nem lehet a bűnelkövető magatartás egyetlen ellenszere
- mediáció
- public crime control policy
- társadalmi kohézió
- a kockázatfelmérés hatékonysága

Nils Christie: a börtön korporációja (ipari és gazdasági értelemben jelentőssé válása)

Kötelező irodalom: Nils Christie: Büntetésipar, Osiris, Budapest, 2004

- a társadalom egyes rétegei (drogosok, bevándorlók gyermekei) feleslegessé válnak a többségi társadalom részére (Ajánlott irodalom: George Orwell 1984 és Állatfarm c. könyvei). Aktualitás: 2005. novemberi párizsi lázadások
- a kábítószer elleni harc osztályharccá válik
- fertőző betegségek (TBC, HIV, HCV) terjedése a börtönökben
- fájdalomszolgáltatás: a börtönök privatizációja a társadalmi reintegráció szempontjából káros, de egyre nagyobb teret nyer
- medikalizáció

John Ogbu a Berkeley Egyetem szociokulturális antropológus professzora

John Ogbu: a bevándorlók két típusa
- politikai menekült
- nem érdeke a beilleszkedés
- nem érdeke a kulturális azonosulás
- nem tartja a kapcsolatot a hazájával
- antiszociális irányba sodródik
- gazdasági menekült
- érdeke a beilleszkedés
- érdeke a kulturális azonosulás
- tartja a kapcsolatot a hazájával
- proszociális
- kevert
- a gazgadsági menekültek gyermekei és unokái politikai menekült magatartást mutatnak

Alapvető elvek az előzetes letartóztatással kapcsolatban
- a fogvatartott legalább egy kapcsolattartóját hívja fel telefonon
- orvosi vizsgálat
- ügyvéd
- család

Érdekességek:

Morton Hunt börtönügyi gazdasági hatékonyság-elemzéséből kiderül, hogy egy millió dollárból 13 kiló kokaint elfogyasztó személy bebörtönzését lehet megoldani, míg 100 kilónyi kokain (crack) fogyasztó ellátását lehet megoladni a börtönön kívül.

Továbbá általános tény, hogy a börtönre fordított monetáris költségek 10 év alatt megötszöröződnek.

Link

Abu Ghraib Figyelem! A nyugalmat megzavaró képek!

Börtönártalmak

Börtönártalmak

Figyelem! A részletes anyag ebben a könyvben található:

Fliegauf G., Ránki S. (2008) Fogva tartott gondolatok, L'Harmattan, Budapest.

A vázlat letölthető innen: Börtönártalmak (prison harms)

Publish at Scribd or explore others: Essays Academic Work prison foucault

A börtönártalmak a börtön diszfunkcionális működéséből erednek. Mint korábban már foglalkoztunk vele: a börtön kettős funkciója a reintegráció és az izoláció. E kettős funkció ellen hatnak a börtönártalmak. Minden büntetés-végrehajtási rendszer hatékonysági fokmérője, hogy a törvényben meghatározott funkciók mennyire képesek az adott rendszerben érvényesülni. Ezeket a diszfunkciókat nem lehet elkerülni, mert a börtönkörnyezetből adódnak, és annak esszenciális részei.

A börtönártalmak rendszerelméleti megközelítése

- A fogvatartottak hozott ártalmakkal is küzdenek
-- alacsony SES
-- alacsony képzettség (magas fokú illiteráció vagy funkcionális analfabétizmus
-- áldozattörténet
--- bullying
- A börtön axiomatikusan árt a fogvatartottaknak, azonban ezeket a hatásokat lehetőség szerint csökkenteni kell
-- risk assessment
-- felkészítő részlegek
-- nyitott körletek az előzetes házakban
-- fogvatartotti programok
-- hatékony kommunikáció

A bullying
(Várnai Dóra még nem publikált cikke alapján)

Bántalmazásnak vagy bullying (egyes szerzőknél mobbing, Heinemann, 1972) nevezzük azt, ha valaki hosszabb időn át, ismétlődőn bántalmaz egy (vagy több) másik személyt, azaz szándékosan sérelmet, diszkomfort érzést okoz neki. A bántalmazás további fontos jellemzője az áldozatra irányuló ismétlődő negatív, agresszív tevékenység mellett, hogy egyenlőtlen erőviszonyok esetén áll fenn (Olweus, 1993), tehát általában idősebb fiatalabbat, erősebb gyengébbet, fogyatékkal élőt, a hierarchia magasabb fokán álló alacsonyabb helyzetűt bántalmaz.
Általános értelemben a bullying minden egyenlőtlen erőviszonyok esetén fennálló, ismétlődően előforduló, szándékosan kellemetlen, vagy kárt okozó agresszív cselekedet a bántalmazótól az áldozat irányába (Olweus, 1999, Pepler, Craig, 2000).

1. Prizonizáció

Andenaes 1968-as, mára már többször megcáfolt elmélete szerint (deterrence theory – elrettentés-elmélet) a börtön számos elrettentő hatása az elkövetőt arra sarkallja, hogy ne kövessen el több bűncselekményt, és a visszaesési arány valóban csökkeni fog.
Nagin 1998-as elmélete szerint a bebörtönzés a fogvatartott számára direkt és indirekt költségeket jelent: az indirekt költségek, mint a stigmatizáció vagy a vagyon elvesztése fogja sokkal inkább arra késztetni a szabadult fogvatartottat, hogy tartózkodjon a további bűncselekmények elkövetésétől.
A Clemmer-féle import modell szerint a fogvatartottak a külvilágból hozzák azokat a magatartás mintákat (template vagy pattern), amiket később érvényesítenek a börtönben. A bűnöző életmóddal kevésbé érintett fogvatartottak az import elmélet szerint a börtönben mortifikációnak lesznek kitéve, azaz a bűnöző életmód egyes mintáit kényszerből el kell sajátítaniuk. A prizonizáció hétköznapi megnevezése „a börtöniskola”.
- a bűnelkövetés egyes módszereinek elsajátítása
- későbbi, közösen elkövetendő bűncselekmények tervezése, szervezése
- zsarolással vagy egyéb módszerrel kényszerítik egymást a fogvatartottak az együttműködésre
- a fogvatartottak az ítéleti idő alatt számos adatot kiderítenek egymásról, így a szabadulás után a bűnöző életvitelt folytató körök által teremtett szociális közegből nehéz kikerülni, azaz a börtön szociális közegéből nehezebb szabadulni, mint a szervezeti, avagy a funkcionális környezetből.
Bennett már 1972-ben kifejtette, hogy a hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés növeli a visszaesés esélyét éppen a prizonizáció miatt, ugyanis a börtönbüntetésnek leginkább pszichológiai ára van:
- degradáció
- dehumanizáció: mechanisztikus börtön

Megoldás:
- alternatív büntetések a csekély súlyú bűncselekményt elkövetetett személyek számára
- társadalmi kohézió
- fogvatartotti programok
- mediáció

2. Detrimentalizáció (Személyiségromlás)

A detrimentalizáció sokkal nehezebben megfogható fogalom, mint a prizonizáció, ugyanis nem kifejezetten a börtön kriminalizáló vagy rekriminalizáló hatására utal, hanem az egyéb személyiségkárosító folyamatokra. Példaként említsünk meg néhány tipikus detrimentalizáló elemet:
- a saját gyermek sérelmére elkövetett emberölésért (csecsemőgyilkosság) börtönben lévő nők nem juthatnak a börtönben megfelelő pszichoterápiához, ami a szelfjüket megerősítené, és a konzervativista gondolatmodelljeiktől megszabadítaná őket
- az élettárs vagy házastárs ellen elkövetett emberölésért börtönben lévő nők szintén nehezen szabadulnak ebből a kognitív csapdából: nehezen tudatosodik bennük, hogy nagyrészt a családon belüli erőszak áldozatai
- szintén a fogvatartott nőkre jellemző, hogy a börtön bezárt tere súlyos deprivációkat okoz náluk; ez a gyermekeik és családjuk felől vagy az érintően kifejezetten súlyos lehet
- a kábítószer-bűncselekmény alapesetéért bebörtönzött fogvatartottak hasonló ártalmakat szenvednek el a börtönben.

Nils Christie 1993-as elmélete szerint (büntetésipar) a detrimentalizáció a kiterjesztett büntetés-végrehajtási rezsimek következménye. A börtönrendszer nem reagál kellős sebességgel a társadalmi változásokra, illetve csak a gazdasági és technokrata jellegű faktorokra érzékeny, magyarán figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a fogvatartottak emberek.

A detrimentalizáció a börtön szociálisan izoláló hatásának következménye, és az ún. problémás fogvatartottak számára jelent börtönártalmat. A börtönök túltelítettsége is detrimentáló hatású, ugyanis a börtöngépezet nehezebben működik, és a fogvatartottak egyre nagyobb hányada válik érzékennyé; ugyanakkor ez a jelenség összetettebb probléma: a törvénykezés és az ítélkezési gyakorlat erélyes befolyásának következménye. A detrimentalizáció – érthető okokból különösen a nők esetében – a születendő vagy a már megszületett gyermekekre is kihat.

A média is detrimentáló hatású a fogvatartottakra. A média legitim harcot folytat a devianciák, így a bűnelkövetők ellen is. Ritkán esik szó a bűnlekövető által elszenvedett, hozott ártalmakról. A média nem tájékozódik, hanem hírt készít, és ezzel a fogvatartott és a börtönrendszer számára nem optimális irányba befolyásolja a közvéleményt.

A detrimentalizációs hatást a következők is generálják:
- nem kielégítő az oktatás az igazságszolgáltatásról és általában a jogrendszerről
- társadalomnak nincs megfelelő képe a börtönökről, az átlag állampolgár azt hiszi, hogy a börtön is bűnüldöző szervezet
- a különböző társadalmi szervezetek figyelmi fókuszából kiesik a börtön, még akkor is, ha törvényi kötelességük lenne; vagy egyes civil szervezetek (NGO-k) működése nem hatékony vagy kifejezetten káros a börtönökben (a személyzet ellen hangolják a fogvatartottakat, információ hiányból eredően kritizálnak, nem hatékonyan kritizálnak, nevelői és nem pártfogói attitűdöt tanúsítanak stb.)

3. Inkapacitációs ártalom

A korábbiak során láttuk, hogy a reszocializáció és a reintegráció egymást részben lefedő, de mégis különböző fogalom. A börtön a fogvatartottakat rehabilitálja, egészségben, egészben tartja, azonban a teljes társadalmi visszailleszkedésről nem tud gondoskodni, és ez nem is kötelessége.
A reszocializációban és a reintegrációban a társadalomnak is részt kell venni.

Az inkapacitációs ártalom azt jelenti, hogy a börtönbüntetés miatt stigamtizált fogvatartott azért nem tud beilleszkedni a társadalomba, mert e börtön passzívvá teszi, és a szabadulása után passzív társadalommal találkozik. Ez a passzivitás az egykori fogvatartottakat erélyesen marginalizálja, és ezért ismét a bűnözés felé sodorja.

Tény, hogy a börtönökben nem magas a foglalkoztatási arány, ez is passzívvá teszi a fogvatartottakat. A börtönrendszer azonban társadalmi összefogás nélkül egyedül, önmagában nem képes piacképes és versenyképes foglalkoztatást biztosítani a fogvatartottak számára.

Az inkapacitáció azt jelenti, hogy a társadalmat óvjuk attól, hogy a bűnelkövetők újabb, nem kívánt tettet hajtsanak végre, azaz leggyakrabban – súlyosabbnak vélt esetekben – bebörtönözzük őket. Az inkapacitációs ártalom az ennek következtében bekövetkezett szociális, biológiai, pszichés és kulturális passzivitást jelenti.

Retribúció
Az inkapacitációt meg kell különböztetni a retribúciótól, ami azt jelenti, hogy társadalom azt is megkívánja, hogy a rosszat cselekvő személyeket büntessük meg. A retribúció az áldozatok számára sokkal fontosabb, mint az inkapacitáció.
Shavell szerint a társadalom retribúciós igénye nem teljesen egyértelmű és társas értelemben nem pusztán jóindulatú, mert olyan anomáliákat okoz, mint az inkapacitációs ártalmak.

4. Az institúcionalizáció

Az institúcionalizáció állandósult (permanens) intézményi kezelést vagy periódikus (pervazív – az egész életet átható) intézményi ráhatást jelent. Az inkapacitációs ártalom következményeként az éppen szabadon lévő egykori fogvatartott más intézetbe (housing rendszer, félutas házak, otthonok, elmegyógyintézetek, elmeszociális otthonok, kórházak stb.) kerülhet, ahol ismét ügyfél, kezelt személy vagy beteg státuszú személy lesz, vagy azzá válik; avagy az esetek többségében ismét börtönbe kerül.

A korábbi társadalmakban a börtönök és az egyéb intézetek nem képeztek intézményes rendszert. A deviáns személyeket a korábbi társadalmak vagy megsemmisítették, vagy kiközösítették. A modern társadalom a börtönökbe és egyéb zárt intézményekbe internálja (vagy száműzi) a deviáns személyeket. Mesterséges életteret hoz létre, ami a személyiség leromlását eredményezheti, és az esetek többségében valóban eredményezi is.

A személyiség leromlását a társadalom nem tolerálja, és az egykori fogvatartottat adminisztratív intézkedésekkel ismét bezárja. Az intézményrendszer azonban dominálja a hozzá kapcsolódó kínálati és keresleti piacot, és ezzel újabb befektetőket vonz, ami egyre több fogvatartott személyt fog eredményezni a gazdasági szinergia diszfunkciójaként, és önfenntartóvá válik.

5. A hospitalizáció

A totális intézmény funkcióiból és diszfunkcióiból eredően a fogvatartott – pl. a szigorúan betartatott napirend, vagy a szigorúan ellenőrzött ellátási rendszer miatt – elveszti az önállóságát. Ennek az a legsúlyosabb következménye, hogy a fogvatartott a szabadulást is deprivációnak fogja megélni, méghozzá a gondoskodástól való megfosztásként. A börtönben a fogvatartott minden mozdulatára odafigyel a személyzet, és minden szükségletét valamilyen szinten – jól vagy rosszul – kezeli. A szabaduláskor a fogvatartott inkább passzivitással találkozik.

6. Inkarcerációs sokk

A letartóztatási sokk a börtönbüntetés legkifejezettebb stressz-helyzete, ami a közvetlen börtönbekerülés előtt kezdődik és pár hónapig tart. Legfontosabb összetevői:
- fogolydilemma
- deprivációk (autonómia, heteroszexuális kapcsolat, tér, idő, kontinuitás stb.)
- PTSD (gyermekkori traumákkal való szembesülés, a szociális közeg ártó hatásával való szembesülés, a veszteséggel való szembesülés stb.)
- hipervigilancia (fokozott készenléti állapot)
- szuicid veszély
- alapvető jogok: ügyvéd, orvos, hozzátartozó
- kábítószer-elvonási tünetek
- szomatizáció

A témával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a letartóztatási sokk életveszélyes lehet a fiatalkorú fogvatartottakra, a valódi első bűntényesekre, az alapeseti kábítószer-bűncselekménnyel gyanústottakra, illetve a az addiktológiai szempontból problémás drogfogyasztókra, a beteg fogvatartottakra, az ún. „VIP” fogvatartottakra.
A börtönártalmak témakörhöz a stigmatizáció és az identitás megvédésére alkalmazott stratégiák is szorosan hozzátartoznak, ezeket korábban megtárgyaltuk.

Link:

Lukács Erika hallgató szakdolgozata a börtönártalmakról

A börtönpszichológia fogalma

A kép Popper Pétert, az egyik jelenleg élő legnagyobb magyar pszichológust ábrázolja. Popper Péter jelentős kriminálpszichológai munkát hagyott maga után, a Rendőrtiszi Főiskola Pszichológiai Tanszékén is dolgozott, és az egyik leghíresebb esete a Nagykovácsi "sátánista ügy" felgöngyölítése. Tisztán pszichológiai módszerekkel dolgozott. A következőket mondta egy interjúban: "A művelt ember tehát megválogatja, amit olvas. Nem tömi tele a fejét ostobaságokkal, mert tudja, hogy a megjelent könyvek nagy részét nem érdemes elolvasni. A jó könyvek rólunk szólnak. Megmutatják, hogy kik és mik vagyunk, s hogy mivé kellene válnunk. Vagyis hogyan kellene élnünk a világban."

A börtönpszichológia fogalma, helye, kialakulása

Kötelező irodalom: Boros-Csetneky: Börtönpszichológia 15-30 oldal

Popper Péter 1970-es elmélete szerint a kriminálpszichológia három részre osztható fel:
- kriminológiai pszichológia: tárgya: a bűnözővé válás okai, a bűncselekmény és a személyiség kapcsolata, prevenció
- kriminalisztikai pszichológia: tárgya: a nyomozás, a bűnüldözés, a kihallgatás és a bírósági eljárás
- börtönpszichológia: tárgya a reszocializáció

A felosztás logikus, de kritikusan kell vizsgálni, ugyanis a börtön elsősorban nem bűnüldöző szerv. Még a zárkamotozásoknak is elsődleges célja a megelőzés, és nem a bűnüldözés. A börtön pszichológia inkább a börtöntudományok része.

A reszocializáció két szakasza
- rehabilitáció: a fogvatartott legalább olyan állapotban kerüljön ki a börtönből, mint ahogy oda bekerült
- reintegráció: a fogvatartott társadalomba való visszailleszkedése, illetve annak elősegítése
Ezek közül a rehabilitáció teljes egészében a büntetés-végrehajtás feladata, míg a reintegráció csak részben. korábbi tanulmányaink során láttuk, hogy magát a reintegrációt is kritika érte.

O'Leary & Duffee.: 1971-ben vizsgálták a reintegráció fogalmát. A fő hiba az volt, hogy a fogvatartottat „reintegrálni” próbálták, de nem törődtek azzal a közösséggel, ahova visszamegy.
Spelman W. (1994): inkapacitáció: munka és otthon nélkülivé válás: igaz, hogy az fk. és fiatal felnőtt korosztályban csökkent a bűnözés, de nagyon sokan inkapacitálódtak.

A fenti kutatók az amerikai büntetőpolitikát vizsgálták, illetve Popper a magyart. A két társadalom merőben eltér egymástól, azonban a trendalakító mindenképpen az Amerikai Egyesült Államok, nem úgy, mint korábban: a Szovjetunió.

McDougall 1996-os elmélete szerint az angol büntetés-végrehajtásban a börtönpszichológiának a következő céljai vannak:
- az elfogadott szervezeti célok terjesztése
- az egyének és a szervezet megértése a büntetés-végrehajtáson belül
- stratégia kidolgozása
- monitoring

Graham Towl szerint jelenleg az Egyesült Királyságban a büntetés-végrehajtási szervezet a pszichológusok legnagyobb önálló munkáltatója (kb. 500-600 fő)
Towl a börtönpszichológia következő céljait határozza meg:
- a visszaesés esélyeinek csökkentése
- tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek individuális foglalkozásai és aktivitásai
- általános szuicid-prevenció és menedzsment
- incidentális események kezelése (pl. túszejtés)
- megnövekedett igényű fogvatartotti csoportok kezelésének módszertana és gyakorlata

A börtönpszichológia alkalmazásának funkciói:
- szervezeti szükséglet ellátása (nem a személyi állományra vonatkozik, hanem a szervezet egészére
- pszichológiai tapasztalat (a börtönkörnyezetnek számos olyan területe van, ahol a pszichológiai módszerek a leghatékonyabbak)
- professzionális standardok létrehozása (pl. risk assessment)
- speciális alkalmazási területek: hosszú ítélettel rendelkező fogvatartottak, fogvatartott nők
- kapcsolat a pártfogó felügyelettel
- individuális terápia
- együttműködés egyetemekkel (oktatás és akadémikus vagy szakmapolitikai kutatás)

Martinson doktrína

Robert Martinson amerikai szociológus 231 féle amerikai fogvatartotti programot vizsgált meg, és az egyiket sem találta hetékonynak. 1979-ben a téziseit visszavonta. A vizsgálatot (metaanalízis) valójában Doug Lipton irányította, és a társszerző Judith Wilks volt.
Martinson korábban a Mississippi Parchman State Penintentiary nevű börtönben negyven napig fogvatartott volt. A neki tulajdonított „Mi működik…” című cikknek a következő megállapításai voltak:
- az 1945-től 1967 zajló 231 fogvatartotti programnak nem volt hatása fogvatartottak visszaesésére
- a szabadulásuk után a fogvatartottak lényegében folytatták a bűnözői életvitelt
Martinson 1980 telén öngyilkosságot követett el: kiugrott a manhattani lakásának az ablakán. PMD-ben szenvedett.

Gendreau és Ross 1987-ben 200 elemzés áttanulmányozása után azt állapította meg, hogy a fogvatartotti programok 80%-ban hatékonyak. A vizsgálatok nagy része utánkövetéses volt, a célcsoportokban voltak előzetesen fogvatartottak, kemény bűnözői életvitelt folyató fiatalkorúak, visszaeső felnőttkorúak és heroinfüggő bűnelkövetők is.

A börtönpszichológia tágabb meghatározása

A börtönpszichológia olyan alkalmazott lélektan, amely a börtönrendszer komplex tevékenységének pszichológiai kérdéseivel foglalkozik.

A börtönpszichológia szűkebb meghatározása

A börtönpszichológia a fogvatartottak személyiségével, a börtönkörnyezettel, az alkalmazott személyiségformáló módszerek (a bánásmód) és a személyzettel kapcsolatban felmerülő pszichológiai foglalkozó alkalmazott lélektan.

A börtönpszichológia tárgya

- a fogvatartott: klasszifikáció, differenciálás, diszfunkcionális viselkedés, előrejelzés
- a börtön: totális intézet, ellentmondások, konfromizmus, alkalmazkodás, státuszhierarchiák, börtönártalmak
- a bánásmód: a fogvatartotti programok
- a személyzet

Összességében a jelenlegi magyar büntetés-végrehajtási pszichológia alkalmazásának módszere az ártalomcsökkentés:
- a hozott ártalmak csökkentése (áldozattörténet, alacsony SES, alacsony képzettség: a börtönökben nagy arányban tapasztalható illiteráció vagy a funkcionális analfabétizmus)
- a börtönártalmak csökkentése
- krízisintervenció

Kockázatfelmérés a börtönben

Bármilyen munka a feladatok részletes ismerete nélkül átláthatatlan. Különösen jellemző ez a börtönökben. A fogvatartottak a szabályok ellentmondásosságát egyszerűen ki tudják használni a személyzet ellen. Ezt nevezik a börtönben úgy, hogy a "rab beviszi az erdőbe az őrt".

A kockázatfelmérés

A fogvatartott börtönbeli viselkedésének bejóslása és irányítása a büntetés-végrehajtás kiemelt feladata. A professzionális menedzsmenthez egyes feltételek nélkülözhetetlenek, más körülmények pedig igencsak nehezítik azt: itt egyedül és kizárólag a börtönök túlnépesedésére utalunk, mint a legégetőbb problémára.

Látni fogjuk, hogy egyes kockázati tényezők bejósló erejűek: ezeket a megfelelő szemléletből és a szociális közeg sajátos jellege, és a nevelési és középvezetői munkavégzés megoldhatja – nem megfeledkezve a dinamikus biztonság elvéről -; míg vannak olyan tényezők is, amelyek alapján nem lehet következtetni arra, hogy a fogvatartott mennyire lesz együttműködő: ezek erélyesebben biztonsági jellegű kérdések a börtön egészét szemlélve.

A börtönbeli fogvatartotti klasszifikáció pszichológiai szempontú alapelemei

1. Tudományos kutatás

Kutatások alapján olyan faktorokat lehet megállapítani, amelyek egyrészről bejósolják a fogvatartott együttműködési hajlandóságát, másrészről pedig éppen ellenkezőleg: olyan faktorokat is ki lehet mutatni, amelyek nem befolyásolják az együttműködést.

2. Központosított klasszifikáció

Hazánkban ez a törekvés a nyolcvanas évek közepére nyúlik vissza. Több-kevesebb érvénnyel működik. Nyugat-Európában elvi szinten sok helyen hatékonyan alkalmazzák, azonban a nyugati gyakorlat sem tér el teljes mértékben a hazaitól. A központosítás elve csupán szakmaipolitikai érvényt szerezhet magának (pl. a BVOP Fogvatartási Ügyek Főosztálya, a PHARE program twinning prorgramja, vagy a MATRA program egyes részei), központi módszertani klasszifikáló egység létrehozása logisztikai szempontból nem hatékony.

3. Monitoring

A klasszfikációs rendszer folyamatos felülvizsgálata elengedhetetlen a korrekt szakmapolitika kialakításához, és ennek a szakmapolitikának a szociálpolitikához kell igazodnia (pl. reintegrációs célok vagy ártalomcsökkentés).

4. Döntés-előkészítés, döntés, elemzés

A döntés jelenségét a szociálpszichológia kutatja, hangsúlya szervezetlélektani szempontból sem elhanyagolható. De a klasszifikáció és a kockázatfelmérés szempontjából a fogvatartottak menedzselésére helyeződik a hangsúly.

5. Reklasszifikáció

Nem csak monirotoring-elvből következik, hogy nem csak az egész mechanizmust kell felülvizsgálni, hanem a kockázatfelmérést egyéni szinten is, évente felül kell vizsgálni. A proresszív rendszer megköveteli a visszajelzést, és a fogvatartott törekvéseire programszervezés szempontjából is reagálni kell.

6. Személyzet

Végül és nem utolsó sorban a személyzet komfortérzése, stressz-érintettsége messzemenően optimalizálható a klasszifikáció által. Axiomatikus elv, hogy a fogvatartott a börtönben ügyfél, kliens, akikkel az állományunk közvetlenül vagy közvetett szinten mindenképpen kapcsolatba kerül. A klasszifikáció segítségével a szakmai feladatok a törvényi rendelkezéseken túl (de azoknak nem ellentmondóan) differenciálhatók. Jobban definiált célcsoport körülhatárolt feladatrendszert eredményez. Ha a feladatok egyértelműek, csökken az állomány stressz-érintettsége, ami hosszú távon alacsonyabb kiégési mutatóhoz, betegállomány-hányadhoz és fluktuációhoz vezet. Ezeket a mutatókat nemzetközi szervek (WHO, EMCDDA, CPT) rendszeresen monitorozzák, sőt a humánpolitika és a szakmai felügyelet is ilyen koncepciókkal rendelkezik. Az ügyészség a kérdést jogi szempontból vizsgálja.

A risk assessment

Kockázati felmérést jelent, és a büntetés-végrehajtást is sok szempontból érinti: informatika, adatvédelem, személyiségi jogok, gazdasági helyzet stb. Témánk szempontjából itt elsősorban a bűnözői magatartás alakításának szempontjából vizsgálódunk. Az ilyen értelmű kockázati felmérés a munkánk során kiemelten fontos:

- feltételes szabadságra bocsátás: annak a kockázatát mérjük fel, hogy a fogvatartott a szabadulás után továbbra is antiszociális marad
- munkába állítás, befogadás: hogyan fog viselkedni a fogvatartott, milyen programokat biztosíthatunk a számára
- őrzés-biztonsági csoportba sorolás: milyen szabályokat kell alkalmazni a fogvatartott őrzésére (erre egyedi és megtartandó módon Magyarországon a nevelők tesznek javaslatot.)
- naiv kockázatfelmérés: zárkába helyezés, átszállítási kérelem véleményezése

Számos bejáratott rendszer van működésben az Egyesült Államokban: COMPASS, STATIC 99, RAZOR, AIMS stb.: ezen rendszerek hatékonysága sajnos relatív, és magyar körülményekhez semmilyen szempontból nem hasonlítható.

Mégis milyen kockázat felmérési faktorok és módszerek lehetnek?

- externális kockázati felmérés: annak megállapítása, hogy a fogvatartott melyik bv. intézetbe kerüljön
- internális kockázati felmérés: melyik körletre kerüljön a fogvatartott és milyen fogvatartotti programban vehet, vagy vegyen részt: munkáltatás, képzés, szakkörök, egészséügyi kérdések stb.

Hazánkban a belső klasszifikáció jól működik, a külsőt a szakmapolitika irányítja. Nyugaton a helyzet fordított. Mind a kettőnek meg van a hátránya és az előnye.

A nyugaton alkalmazott kérdőíves módszerek legegyszerűbben összefoglalható hátránya az, hogy ezek a rendszerek rigidek, és képtelen követni a fogvatartotti populáció összetételében adódó változókat.
A hazánkban működő befogadási és foglalkoztatási bizottságok a team-elvnek megfelelően rugalmasak, de nem lehet őket sztenderdizálni, ebből adódik, hogy egyes intézetek között nagy különbségek vannak.

Törvényi klasszifikáció hazánkban a bíróság ítéletében meghatározott fegyház, börtön vagy fogház fokozat, illetve a szintén bírói döntésen alapuló enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása.

A nemzetközi szakirodalom általában a következő sztenderd kifejezéseket használja:
- minimum rezsim: ennek az elvárásnak a kecskeméti vagy a baracskai intézet felelne meg,
- közepes (medium) rezsim: Állampuszta, Pálhalma, Nagyfa
- zárt (close vagy closed): Budapesti Fegyház és Börtön, Szeged stb.
- maximum rezsim: Sátoraljaújhely, Sopronkőhida

A reklasszifikáció fázisai

1. Befogadási és foglalkoztatási bizottság: Itt nagyon fontos körülmény, hogy a visszaesés foka nem egyezik „börtönkarrierrel”, törvényileg ugyanis egyes ítéletek elévülnek, így a visszaesés foka kevésbé prediktív
2. Felkészítő részlegek: itt van lehetőség a fogvatartotti alrendszer többletinformációk rovatának feltöltésére
3. Ítélet alatt:
a., jutalom-fenyítés arány: ez az együttműködés nyilvánvalónak tűnő faktora, azonban egyes fogvatartottak manipulatív késztetéséről nem szabad megfelejtkezni,
b., kérelmek száma: ez mutathatja meg, hogy a fogvatartott mennyi igényt támaszt a szervezet felé, mik az elvárásai, és nagyon fontos együttműködési faktornak tekinthető, itt elég csak a büntetés-félbeszakítási kérelmekre utalni: itt elsősorban a megalapozottságot vizsgáljuk. Ha egy kérelem nem megalapozott, okkal feltételezhető, hogy a fogvatartott valamilyen úton el akarja hagyni az intézetet, de ilyen az átszállítási kérelem is.
c., panaszok száma: sajnos nem nagyon különül el a kérelmektől, pedig jelentős faktor lehet, a fogvatartot igazságérzetét és önbecsülését mutathatja meg.
d., részvétel a fogvatartotti programokban: mennyire aktív a fogvatartott.
e., munka: mennyire fontos a fogvatartottnak a családja, milyen kapcsolatokat ápol a külvilággal. Nagyon fontos tényező, mert a nem dolgozó fogvatartottak passzívabbak, és egyes esetek joggal feltételezhető, hogy a külvilági kapcsolatrendszerük segíti őket az informális struktúra fenntartásában, vagy a benti agresszív tendenciák segítségével szerzi meg magának a javakat. Amennyiben a fogvatartott pszichés, szociáis vagy egészségügyi okokból nem dolgozik: éppen fordított a helyzet: kiszolgáltatott a börtönben, fenyegetett, és éppen egy körleten van a „kemény maggal”.

Van Voorhis 1994-ben az amerikai felnőtt férfi fogvatartottak klasszifikációját vizsgálta pszichológiai szempontból: arra a megállapításra jutott, hogy az egyes államokban működő AIMS nevű program nem hatékony.

James Austin 2003-as kutatási ezekkel az eredményekkel zárultak. A következőkben Austin kutatási eredményeit foglaljuk össze.

Austin egyik legfontosabb megállapítása, hogy a legtöbb fogvatartott soha nem lesz diszruptív, vagy nehezen kezelhető. Ez ismét a fogvatartotti programok fontosságára tereli a figyelmünket, bár némileg ellentmond a korábban tárgyalt Penn Pete elvekkel (egy anonim - vagy nick name – fogvatartott összeállította börtönszabályokat, és az egyik következtetése szerint a fogvatartotti programokon keresztül a személyzet jóhiszeműsége manipulálható – ezt a tanulságot tegyük el magunknak…).

Austin szerint a diszruptív cselekmények ritkák: ilyenek:
- emberölés a bv. intézetben
- fogolyszökés
- súlyos testi sértés
- fogolyzendülés.

Egyéb események:
- támadás
- öngyilkossági kísérlet
- fegyver tartása
- kábítószer tartása
összességében már a fogvatartottak 8%-ánál előfordul, és komoly biztonsági tényezőt jelent.

Prediktív faktorok
- életkor: az idősebb rabok nem vonódnak be a rendkívüli eseményekbe
- nem: a fogvatartott nők kevésbé agresszívek
- erőszak-történet: az a fogvatartott, aki korábban valamilyen erőszakos cselekedetet hajtott végre, a továbbiakban is folytatni fogja
- mentális állapot: a mentálisan valamilyen szempontból érintett fogyatartottak hajlamosabbak a rendkívüli eseményekben való részvételre
- gengesedés: szintén hajlamosító tényező: Magyarországon is létezik: az átszállító zárkák (csurmák) ilyen téren veszélyes helynek számítanak
- nem hajlandó programokban részt venni: tehát az informális struktúra építésével foglalkozik
- jelenlegi (egy évre visszamenő) fegyelmi helyzet

Nem prediktív faktorok
- visszaesés foka: más adat szerepel a nyilvántartásban, mint, ami a valós helyzet
- kábítószer és alkohol használat: ezek olyan jellegű szociális jelenségek, amelyek csak részben függenek össze a bűnözéssel
- szökés: egyrészt: ha a fogvatartott eddig nem szökött, az nem jelenti azt, hogy nem fog; másrészt, ha eddig már megkísérelte, tudatában van annak, hogy fokozott figyelemmel kísérjük; harmadrészt: az ellenpéldák szemet szúrnak
- az ítélet hossza: a hosszú ítélettel rendelkező rabok ritkán követnek el rendkívüli eseményt
- a bűncselekmény jellege: az előző megállapítás vonatkozik általában az emberölést vagy a szexuális jellegű bűncselekményt elkövetett fogvatartottakra is
- hátralévő idő: a szabadulás közeledtével a fogvatartottak inkább normakövetővé válnak, míg, ha még jelentős időt kell eltölteniük az intézetben, nem akarják megkeseríteni a saját sorsukat. Az előidézett rendkívüli esemény mindig fokozott figyelmet indukál a többi fogvatartott irányába is, ezért a fogvatartott társak részéről is fenyegetést érezhet az a fogvatartott, aki „sikertelen” eseményt idéz elő.

Link:

Mark D. Cunningham, Jon R. Sorensen és Thomas J. Reidy kutatása

A totális intézet fogalma, jellegzetességei, hatása és kritikája - Goffman és Farrington tanítása

A fenti kép a nyolcvanas években készült, egy fogvatartott rajzolta le a börtön udvarát. Nézzük meg a képet, és gondoljuk meg, hogy az építészeti sajátosságok miként befolyásolják a fogvatartottak mozgását, magatartását és szelf-reprezentációját.

A tananyaghoz szükséges kötelező irodalmat innen lehet letölteni:

letölt
A totális intézmény világa

Publish at Scribd or explore others: Academic Work prison börtön

A következőkben olvasható anyag csupán vázlat:

Goffman az olyan intézeteket, mint a börtön totális intézményeknek nevezte.
A bentlakó minden élettevékenységét irányítja, és ellenőrzi egy meghatározott cél érdekében.

Ilyenek: (non-normatív vagy ultranormatív viselkedés)
- otthonok (pl. idősek otthona)
- gyógyintézetek (elmegyógyintézetek)
- büntető intézetek
- feladatorientált intézmények (laktanya, munkatábor, hajó)
- vallásos célokat szolgáló intézmények (zárdák, kolostorok)

- jelentős számú, hasonló sorsú ember, akiknek az életét szigorú szabályok szerint ellenőrzik,

- stigmatizáció: eleve bizalmatlanságot vált ki a környezetéből

- Madonna és egy Hoskins (1996) nevű hajléktalan esete (fenyegetés és fenyegetés kilátásba helyezése)
- a fogvatartott (különösen a sex offender) a börtön önhatalmúnak és brutálisnak élheti meg
- különösen súlyos: hozzátartozó kisfiú sérelmére
- a stigmatizáció következtében új identitás alakul ki: megalázott, passzív, szuicid

Teoretikus háttér: (antiindividualista, determinista mozgalom)
- animalizált fogvatartott: „állatnak” tartják
- Lombroso (pozitivista) műve a fogvatartottakról kialakult reprezentációban tovább él a tudományos és a népszerű fórumokon
- Lombroso elődjei: Darwin és B. A. Morel degenerációs elmélete
- Benedict Augustin Morel (1809-1873): a kretenizmus szó megalkotója, szerint a degeneráció kumulálódik, katolikus volt, az alkoholt és az ópiumot okolta, aki tbc-s, hisztériás volt, annál mindig degenerációs okot vélt felfedezni
- Richard von Krafft-Ebing (1840-1902): Psychopathia sexualis: a homoszexuális elmebetegség magatartást is degeneráltnak minősítette, a nézet Freud felbukkanásáig uralkodott
- Ellenben Freud szerint a Három értekezés a homoszexualitásról c. munkájában kimondja: a szexuális irányultság független (indeterminált) a nemtől (a szexuális drive tárgyat talál magának), nem aberráció és nem perverzió, feminin heteroszexuális férfi, maszkulin heteroszexuális nő is lehet, Freud nézeteit a neofreudisták nem követték,
-labeling: címkézés, a klasszifikáció káros hatása
- traumatizáció

Goffman és a stigmatizáció

Fenyegetett identitás = szankcionált identitás
A stigamtizáció az én koherenciáját fenyegeti
mindig szociális térben keletkezik
lehet: testi, törzsi, erkölcsi (tartalom)
formára: hiány (szegény), fogyatékosság (vak), hátrány (erdélyi, vidéki, pesti)
A társadalom rögzíti a kategorizációt, és az ezekhez társuló jellemvonásokat, ezért odafigyelés nélkül indul meg a kommunikációs a reprezentánssal,
Anticipáljuk a másik kategóriáját, de ez mindig körülhatárolt helyzetben történik.

Glynis Breakwell

A státuszért folyó harc egy identitás stratégia, az identitásra ható fenyegetéssel való megküzdés
Fenyegetés tárgya: önbecsülés (self-respect), kontinuitás, originalitás, identitás alapelvek
A fenyegetés mindig averzív: lehet külső vagy belső
- intrapszichikus: kognitív működés, értékrendszer
- interperszonális: „alkudozás” a másik emberrel való viszonyban (a fogvatartott családja)
- csoportközi (a stigma coping):
- elszigetelődés: munkanélkülieknél: szuicid veszély
- negatívizmus
- „passing”
- compliance – a fenyegetésnek való behódolás

szelf reperezentáció (chat-viselkedés)

William James (1890):
“szubjektív szelf” (I): azon érzetek együttesére: cselekvéseink, percepcióink, érzéseink és emlékezéseink során a mentális és viselkedéses állapotok alanyára, ágensére, illetve tulajdonosára vonatkoznak.
“objektív szelf” (ME): egy olyan reprezentációs fogalom, amely az énre, mint (társas) személyre jellemző leíró és evaluatív (és relatív) tulajdonságok reprezentációinak sorát tartalmazza.

a szelf-reprezentáció (a James-i “ME”) egy többé-kevésbé hosszú szociális konstrukciós folyamat eredménye, melynek központjában a személy szignifikáns társkapcsolatokban visszatükrözött tulajdonságainak internalizációja áll. Konformizmus estén természetesen az internalizáció nem teljes. Ez kifejezetten érvényes a totális intézményekre:
- képtelenség megállapítani, hogy a fogvatartott valódi motivációval rendelkezik vagy szelf-reprezentánssal

szelf reprezentáció a börtönben:
- személyzet felé,
- kutató felé,
- fogvatartott társ felé.
nagyon nehéz fenntartani a kongruenciát (Newcomb: ABO, Festinger: KDR). Mivel az internalizáció valamilyen mértékben mégis érvényesül, a fogvatartott személyisége alterálódik, és ez megcsömörléshez, kiégéshez vezet, valamint a szociális jellegű intellektust rendkívül igénybe veszi.

A szelf reprezentáció a büntető eljárás során is erélyesen jelen van, befolyásolja az ítéletet, és ezzel sikeressége vagy inkompetenciája által megerősíti a börtönbeli adaptációs folyamatokat.
Inkompetens szelf reprezentáció: többszörös visszaeső fogvatartottak

A totális intézmény hatásai

- nincsenek határok az életszférák között: alvás, munka, szórakozás
- szociális beszűkülés (kapcsolatok, csökken a külvilág iránti érdeklődés)
- döntések jelentéktelensége (helyettük döntenek)
- intézményi szindróma: pseudo családok keletkezése (spanok, női személyzethez való viszony)
- szomatizáció (erélyesebb esetben: kommunikáció önkárosítás által)
- fogvatartotti szerepek, atrocitások (csicska, köcsög stb.)
- önreflexió hiánya (nem figyel magára)

Személyzet:
- a vezetőséget kiszolgáló irodisták a státusz-orientált,
- az egymásnak rendszeresen besegítõ (közvetlen fogvatartottakkal foglalkozók) a szolidaritás-orientált normát fogják követni.

Jellemzők Goffman szerint:

- életszférák egy tető alatt
- a csoportos foglalkozások szervezettsége
- racionális célok megfogalmazása:
- fogvatartott-személyzet távolságtartás (split=elhasadás)
- normális munkaetika kifejlődésének megelőzése (jutalmazási rendszer csődje)
- szelf-mortifikáció: self-stripping: szelf-szűkítés
- privilégizáló rendszer: a jutalmak jogokat generálnak
- argo rendszer: ranking – besorolódás a személyzetnél is
- szituatív adaptációk:
- visszavonulás (progresszív vagy reaktív – biztonsági/nevelési ellenhatások)
- ellenállás (éhségsztrájk: bizarr, hogy ez biztonsági kérdés, szervezkedés, zendülés stb.: ez határozza meg a morált)
- kolonizáció (az otthoni és az intézeti élet keveredése, gangesedés)
- konverzió (a személyzet szelfjének internalizálása: vamzerek, távolságtartó rabok stb.)

A KZ-ek nem totális intézmények, hanem totalitáriánus intézmények voltak…
- teljes izoláció külvilágtól,
- az aktivitás az exhaustio-t szolgálja,
- nincs jutalmazási rendszer
- pszichológiai hadviselés
- tortúra, abúzus

Ezeket el kell(-ene) kerülni a börtönökben.