A börtönpszichológia fogalma

(1933 november 19. - 2010 április 16.)

A kép Popper Pétert, az egyik legnagyobb magyar pszichológust ábrázolja. Popper Péter jelentős kriminálpszichológai munkát hagyott maga után, a Rendőrtiszi Főiskola Pszichológiai Tanszékén is dolgozott, és az egyik leghíresebb esete a Nagykovácsi "sátánista ügy" felgöngyölítése. Tisztán pszichológiai módszerekkel dolgozott. A következőket mondta egy interjúban: "A művelt ember tehát megválogatja, amit olvas. Nem tömi tele a fejét ostobaságokkal, mert tudja, hogy a megjelent könyvek nagy részét nem érdemes elolvasni. A jó könyvek rólunk szólnak. Megmutatják, hogy kik és mik vagyunk, s hogy mivé kellene válnunk. Vagyis hogyan kellene élnünk a világban."


A börtönpszichológia fogalma, helye, kialakulása

Kötelező irodalom: Boros-Csetneky: Börtönpszichológia 15-30 oldal

Popper Péter 1970-es elmélete szerint a kriminálpszichológia három részre osztható fel:
- kriminológiai pszichológia: tárgya: a bűnözővé válás okai, a bűncselekmény és a személyiség kapcsolata, prevenció
- kriminalisztikai pszichológia: tárgya: a nyomozás, a bűnüldözés, a kihallgatás és a bírósági eljárás
- börtönpszichológia: tárgya a reszocializáció

A felosztás logikus, de kritikusan kell vizsgálni, ugyanis a börtön elsősorban nem bűnüldöző szerv. Még a zárkamotozásoknak is elsődleges célja a megelőzés, és nem a bűnüldözés. A börtön pszichológia inkább a börtöntudományok része.

A reszocializáció két szakasza
- rehabilitáció: a fogvatartott legalább olyan állapotban kerüljön ki a börtönből, mint ahogy oda bekerült
- reintegráció: a fogvatartott társadalomba való visszailleszkedése, illetve annak elősegítése
Ezek közül a rehabilitáció teljes egészében a büntetés-végrehajtás feladata, míg a reintegráció csak részben. korábbi tanulmányaink során láttuk, hogy magát a reintegrációt is kritika érte.

O'Leary & Duffee.: 1971-ben vizsgálták a reintegráció fogalmát. A fő hiba az volt, hogy a fogvatartottat „reintegrálni” próbálták, de nem törődtek azzal a közösséggel, ahova visszamegy.
Spelman W. (1994): inkapacitáció: munka és otthon nélkülivé válás: igaz, hogy az fk. és fiatal felnőtt korosztályban csökkent a bűnözés, de nagyon sokan inkapacitálódtak.

A fenti kutatók az amerikai büntetőpolitikát vizsgálták, illetve Popper a magyart. A két társadalom merőben eltér egymástól, azonban a trendalakító mindenképpen az Amerikai Egyesült Államok, nem úgy, mint korábban: a Szovjetunió.

McDougall 1996-os elmélete szerint az angol büntetés-végrehajtásban a börtönpszichológiának a következő céljai vannak:
- az elfogadott szervezeti célok terjesztése
- az egyének és a szervezet megértése a büntetés-végrehajtáson belül
- stratégia kidolgozása
- monitoring

Graham Towl szerint jelenleg az Egyesült Királyságban a büntetés-végrehajtási szervezet a pszichológusok legnagyobb önálló munkáltatója (kb. 500-600 fő)
Towl a börtönpszichológia következő céljait határozza meg:
- a visszaesés esélyeinek csökkentése
- tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek individuális foglalkozásai és aktivitásai
- általános szuicid-prevenció és menedzsment
- incidentális események kezelése (pl. túszejtés)
- megnövekedett igényű fogvatartotti csoportok kezelésének módszertana és gyakorlata

A börtönpszichológia alkalmazásának funkciói:
- szervezeti szükséglet ellátása (nem a személyi állományra vonatkozik, hanem a szervezet egészére
- pszichológiai tapasztalat (a börtönkörnyezetnek számos olyan területe van, ahol a pszichológiai módszerek a leghatékonyabbak)
- professzionális standardok létrehozása (pl. risk assessment)
- speciális alkalmazási területek: hosszú ítélettel rendelkező fogvatartottak, fogvatartott nők
- kapcsolat a pártfogó felügyelettel
- individuális terápia
- együttműködés egyetemekkel (oktatás és akadémikus vagy szakmapolitikai kutatás)

Martinson doktrína

Robert Martinson amerikai szociológus 231 féle amerikai fogvatartotti programot vizsgált meg, és az egyiket sem találta hetékonynak. 1979-ben a téziseit visszavonta.
A vizsgálatot (metaanalízis) valójában Doug Lipton irányította, és a társszerző Judith Wilks volt.
Martinson korábban a Mississippi Parchman State Penintentiary nevű börtönben negyven napig fogvatartott volt. A neki tulajdonított „Mi működik…” című cikknek a következő megállapításai voltak:
- az 1945-től 1967 zajló 231 fogvatartotti programnak nem volt hatása fogvatartottak visszaesésére
- a szabadulásuk után a fogvatartottak lényegében folytatták a bűnözői életvitelt
Martinson 1980 telén öngyilkosságot követett el: kiugrott a manhattani lakásának az ablakán. PMD-ben szenvedett.

Gendreau és Ross 1987-ben 200 elemzés áttanulmányozása után azt állapította meg, hogy a fogvatartotti programok 80%-ban hatékonyak. A vizsgálatok nagy része utánkövetéses volt, a célcsoportokban voltak előzetesen fogvatartottak, kemény bűnözői életvitelt folyató fiatalkorúak, visszaeső felnőttkorúak és heroinfüggő bűnelkövetők is.

A börtönpszichológia tágabb meghatározása

A börtönpszichológia olyan alkalmazott lélektan, amely a börtönrendszer komplex tevékenységének pszichológiai kérdéseivel foglalkozik.

A börtönpszichológia szűkebb meghatározása

A börtönpszichológia a fogvatartottak személyiségével, a börtönkörnyezettel, az alkalmazott személyiségformáló módszerek (a bánásmód) és a személyzettel kapcsolatban felmerülő pszichológiai foglalkozó alkalmazott lélektan.

A börtönpszichológia tárgya

- a fogvatartott: klasszifikáció, differenciálás, diszfunkcionális viselkedés, előrejelzés
- a börtön: totális intézet, ellentmondások, konfromizmus, alkalmazkodás, státuszhierarchiák, börtönártalmak
- a bánásmód: a fogvatartotti programok
- a személyzet

Összességében a jelenlegi magyar büntetés-végrehajtási pszichológia alkalmazásának módszere az
ártalomcsökkentés:
- a hozott ártalmak csökkentése (áldozattörténet, alacsony SES, alacsony képzettség: a börtönökben nagy arányban tapasztalható illiteráció vagy a funkcionális analfabétizmus)
- a börtönártalmak csökkentése
- krízisintervenció

No comments: